Meghívó érkezett Párizsból egy nagyon kedves családi eseményre: unokaöcsém és keresztfiam, Márk bérmálására invitáltak. A családi hagyomány folytatásaként fiamat, Bálintot kérték fel a bérmaapaságra, aminek örömmel tett eleget.
A Szentlélek ajándékának elnyerése – különösen viharos korunkban – nagyon fontos, hiszen egy ateista világban kell tanúbizonyságot tenni hitünk mellett. Ez Franciaországra különösen igaz, hiszen más vallások erőszakos nyomulása próbára teszi a zsidó-keresztény hagyományok követőinek lelkierejét. A gyakorló katolikusok aránya az utóbbi évtizedekben a gallok földjén is csökkent: nagyságrendileg megegyezik a magyarországi számokkal.

A jeles eseménynek a Notre-Dame-des-Champs (Mezők Nagyasszonya) templom adott otthont.
Az istenháza egy Merkúr istennek szentelt templom helyén épült, a mai épület alapjait 1867-ben, a kiegyezés évében tették le, de a porosz–francia háború késleltette befejezését. Végül 1876-ben szentelte fel a párizsi érsek. A román stílusú katedrális vasszerkezetét Gustave Eiffel tervezte. A híres építész ekkor még csak bontogatta szárnyait, ez volt az első szakrális tervezése, a róla elnevezett tornyot két évtizedre rá álmodta meg.
A bérmálkozást igen komolyan vették a felkészítők, s a mintegy félszáz jelölt hónapokon keresztül készült a pünkösd előtt tartott eseményre. Az ünnepi, szép kiállítású kiadványra az Apostolok Cselekedeteiből (1,8) választottak idézetet: „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben.”
A templom már a szertartás előtt megtelt lelkes, ünneplőbe öltözött szülőkkel és hozzátartozókkal, a bérmálkozók öt atya kíséretében vonultak be fehér ruhában. Megszólalt a templom különleges orgonája, amin egykor a híres orgonista-zeneszerző René Vierne (Louis Vierne ifjabb testvére) is játszott. Az énekeket egy karmester a szentélyből irányította. A bérmálkozásnál az atyák minden jelölthöz intéztek egy-egy intelmet, így a szertartás hosszúra nyúlt.
Szívmelengető volt az egybegyűlt lelkes tömeg, bár megjegyzem – amíg a Montparnasse környékén elég vegyes a lakosság – addig a templomban csupán három színes bőrű hívővel találkoztunk. A bérmálkozók között néhány ázsiai résztvevőt láttam.
A templom előtt még – a szemerkélő esőben – egy búcsúfényképezés következett, majd a családok hazamentek ünnepelni. Minden bizonnyal elvitték magukkal a János evangéliumában hallottakat (14, 26): „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Így legyen!