Az egykori utazók ázsiai beszámolóinak középpontjában általában a mesés India és Kína állt, Délkelet-Ázsia gyarmataival kevesebb visszaemlékezés foglalkozott. Ezen morfondíroztam, mikor egy bajai családi látogatásom alkalmával a nagy utazó, Jelky András szobra előtt mentem el. Medgyessy Ferenc – Miskolczi Ferenc alkotása a város híres szülöttének állít emléket, aki szabólegényként európai vándorútra indult, de a sors keresztezte tervét, és Délkelet-Ázsiában, pontosabban Batáviában, a mai Dzsakartában kötött ki. Romantikus élete számos kutatót és írót foglalkoztatott. Hevesi Lajos író-újságíró 1872-ben adta ki az ifjúság okulására szolgáló kötetét, Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben. Történeti kútforrások alapján. Magyar népkönyv különös tekintettel a serdültebb ifjúságra címmel. Az író stílusa kiváló, s gyermekkorom kedves olvasmányát e cikket körmölve ismét kezembe vettem. A könyvben leírtakban keveredik a valóság az írói fantáziával. Tehette, hiszen Jelky utazásairól viszonylag kevés tény maradt fenn.
Hevesi megörökíti Baja szülöttének érkezését Batáviába, abba a városba, ahol magam is jártam.

„Batávia a gyarmati nagyvárosok színes, nyüzsgő életével fogadta az érkezőket. A mérhetetlen vagyonú Kelet-Indiai Társaság, a világkereskedelemnek akkoriban leghatalmasabb szervezete, az áruraktárak és kereskedelmi fiókok százait építette itt. A hivatalnokok seregével emellett itt volt a gyarmati közigazgatás központja és hatalmas kaszárnyával a gyarmati hadsereg parancsnoksága.” Igen, a Társaság, Vereenigde Oostindische Compagnie rövidítve VOC, akkoriban a világ legnagyobb hatalma volt, egyes elemzések szerint bevétele Franciaország és Anglia együttes nemzeti jövedelmével ért fel. A vállalkozók nem bíztak semmit a véletlenre: a 150 kereskedőhajó biztonságát 50 hadihajó, a nyugodt helyi kereskedést több tízezer katona biztosította. Az 1602-ben alapított vállalkozás majd kétszáz évig tartotta meg roppant hatalmát, s a negyedik angol–holland háború (1780-1784) után ingott meg pozíciója, s jelentett csődöt. Legnagyobb ellenfelei a portugálok voltak, de a hollandok gondosan kidolgozott gazdaságpolitikájukkal, s például az erőszakos térítések mellőzésével kerekedtek felül.
A szerző ízesen írja le a kolónia társasági életét, a kakasviadalok világát, a fura étkeket és a gyarmatokon megszokott intrikákat is. Azt is érzékelteti, hogyan vették meg a hollandok a bennszülöttek jóindulatát, s aki ennek ellenszegült, annak egyenlőtlen harc elé kellett néznie. Természetesen hős honfitársunk mindig a humánum talaján állt, így inkább fifikával, mint erővel gyűrte le (a hollandok szempontjából) galád ellenfeleit.