Végbúcsú, közelről

Élünk, majd meghalunk, e törvényszerűség alól nincs kivétel senki számára. Munkatársunk temetkezési vállalkozáshoz szegődött, hogy bepillantást nyerjen azok munkájába, akik mindennapjaikat a halál árnyékában töltik. Életforma ez is, akárcsak az újságírás.

Vlaicu Lajos
Becsült olvasási idő: 7 perc
Végbúcsú, közelről
Újságíró a temetkezési vállalkozásnál. Mindenkit megérint az elmúlás Fotó: László F. Csaba

Mindig készenlétben kell lenni, mert a halálnak sem az idejét, sem a helyét, de még a körülményeit sem tudjuk előre megmondani – jelentette ki Domahidi-Vaszi Zalán, az Alcsík Temetkezés vállalkozás vezetője első beszélgetésünk alkalmával. 
– A szolgáltatásunk széles skálájú, így több fázisból fog állni. Benne vagy mindegyikben? – kérdezte tőlem a cégvezető, mikor arra kértem, hogy avasson be munkája rejtelmeibe; akkor még magam sem tudtam, mire vállalkoztam, de utólag cseppet sem bántam meg. – Készülj fel, szeretném, ha szélesebb körben megismerhetnék, hogy miből áll a munkánk és mivel szembesülünk jómagam meg a kollégáim, ugyanis a temetkezési vállalkozásokról sok esetben tévesen az a kép alakult ki, hogy jó biznisz. Szeretném, ha ezúttal mélyebbre ásnánk, és más aspektusból láthatnák az olvasók is a munkánkat – szögezte le egyeztetésünk elején a temetkezési vállalkozó. 
Két telefonhívás napközben érkezett, mikor nem tudtam az elhunytért terepre menni – egyéb munkahelyi kötelezettségeim miatt. Aztán az egyik hétvégén éjszaka csörrent a telefon: Zalán volt, hívott, hogy elhunythoz kell menni. Útközben néhány tragikus és megrendítő történetet hallhattam, olyanokat, amelyhez hasonlókat leginkább csak filmekben láthatunk. 
Bibó Mihály, azaz Misi bácsi régi motorosnak számít ezen a területen, több mint két évtizedes múlttal a háta mögött az idős férfi megért már egyet s mást. Útközben nem egy szívbe markoló esetet elmondott, a számára legemlékezetesebb, cseppet sem hétköznapi történeteket osztotta meg velem, amíg kiértünk a helyszínre. 

– Fiatalon még a katonaságnál kezdtem, majd később halottkémrendszerben dolgoztam, és most már hetedik éve dolgozom a temetkezési vállalkozásánál. Velem is előfordult, hogy néhány durva eset után képtelen voltam elaludni, de mára már kijelenthettem: az esetek többségével megbirkóztam

– mondta alkalmi kollégám.
Hozzátette: sosem tudjuk, mivel találkozunk a helyszínre érve.
Ez a kijelentés igaz volt a mostani esetre is, ugyanis a megadott címen kívül a helyszínre érkezésünkig semmit sem tudtunk arról, hogy mire készüljünk. A temetkezési vállalkozó munkatársai a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre kell érkezzenek, a lehető legnagyobb diszkréció biztosításával. Az éjszakai akciónk után kavarogtak bennem az érzések és gondolatok, megrázó és felkavaró volt látni egy élettelen testet, amelyben néhány órával korábban még lüktetett az élet.

László F. Csaba
Koporsóválasztás. Elkel az alkalmazottak segítsége a nehéz percekben

Megrendítő volt látni a hozzátartozók fájdalmát, elgondolkodtam azon, hogy ezt a személyes fájdalmat újra és újra átélik a temetkezési vállalkozás munkatársai, valahányszor terepre hívják őket. 

– Nincs két egyforma eset, az összes rendkívüli és a maga nemében megrázó, egyiket sem szabad magunkra vennünk, távolságot kell tartanunk, különben beleőrülnénk. Lehet, hogy kollégáimat kissé flúgosnak tartják, de minden tiszteletem az övék – mondta hazafelé a kocsiban ülve a temetkezési cég vezetője, miután Misi bácsit hazavittük. – Az esetek feldolgozása?! – nézett rám kérdőn, mintha tudta volna mi a következő kérdésem. – Azt tapasztalom, nemcsak nálunk, hanem az egész temetkezési vállalkozásban egyfajta „betyárbecsületként” van jelen szakmán belül a halállal való szembenézés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mi is tisztában vagyunk a tényleges elmúlás tényével, de talán mi – munkánk révén – többet gondolunk rá. Ugyan vannak szakemberek, akik segítenének a feldolgozásban, de ez a magunk lelki munkája, a saját tempónkban dolgozzuk fel

– osztotta meg tapasztalatait Domahidi-Vaszi Zalán.
Hozzátette, elterjedt, hogy a hasonló munkát végző személyek alkoholproblémákkal küzdenek. 

– Nos, lehet, volt egy-két eset, vagy korábbi években inkább előfordult, de kollégáimért kezeskedem, ennek a veszélye nem áll fenn

– szögezte le a vállalkozó. 

László F. Csaba
Az éjszakát követően jót tett a séta és a friss levegő. Hatalmas adrenalinlöketet kaptam az éjszaka. Az odaúton újdonsült kollégáim felkészítettek rá, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ekkora mértékű lesz a sokk. Ez abból adódik, hogy sosem tudhatjuk, mi vár ránk a helyszínre érve. Ezért összeszedettnek kell lenni. Hazafelé sétálva Misi bácsi elismerő szavaira gondoltam, miszerint álltam a sarat, látott nálam ezerszer rosszabbat is első alkalommal. 
Másnap, valamivel „könnyebb” napra ébredtem, ugyanis a vállalkozás kapcsolattartás, értékesítés és adminisztrációs részével ismerkedhettem meg. Molnár Jenő, a sírásók munkájáért és a temetés szervezéséért felelős személy kifejtette, szolgáltatáskor kérésre a teljes temetkezést lebonyolítják, de az elhunyt hozzátartozói, családja külön kérhet csupán bizonyos részeket is, nem kötelező a teljes szolgáltatást igénybe venni. 
A sírásás fáradságos munka, ezt szintén a saját bőrömön tapasztalhattam. Kegyeleti okokból a temetésről már nem írok, de elhihetik nekem, azóta is érdeklődéssel figyelem a
temetkezési vállalkozásnak a háttérben dolgozó munkatársai tevékenységét, akik mindent megtesznek, hogy az elhunyt hozzátartozói ne kelljen ebben a számukra nehéz időszakban adminisztratív teendőkkel foglalkozniuk.

– Mindenki eldöntheti, hogy a szolgáltatásainkból mely részeket szeretné. Lehet csak a sírásást, vagy csak a koporsót, de akár az egész temetkezést is lebonyolítjuk elejétől a végéig

– hívta fel a figyelmet Molnár.

László F. Csaba
Fáradságos munka a sírásás. Kegyelet


Mint mondta, a temetés fontos mozzanatai az elhunyt elszállítása otthonról, hűtőkamrás tárolása, balzsamozása, öltöztetése, sírásás, ezeket a szertartás előtt végzik el. Ezenkívül számos, a szertartás alatti és utáni feladat is van, amelyet az Alcsík Temetkezés munkatársai végeznek a háttérben: az elhunyt elvitele a sírig, a leeresztés, az elhantolás, illetve a koszorúk és virágok elrendezése, gyászjelentő megjelentetése az újságban, azok helyszínen való kiosztása, és a kínálkodás a temetés végén. 

– Minden esethez a legnagyobb alázattal, tapintattal, együttérzéssel viszonyulunk, hiszen a hozzánk fordulók szeretett hozzátartozójának elvesztése önmagában is megrázó, fájdalmas tény. Munkatársaimmal ilyenkor próbáljuk a tőlünk telhető módon levenni a temetés szervezése terhének nagy részét, információkkal és tanácsokkal ellátni a hozzátartozókat. 
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!