Jöttünkkor már javában folyik a munka: hetven gyermeknek készült el a reggeli, a csíkszentkirályi óvodások aznap rántottát kapnak – ami sajttal vagy sonkával készül 105 darab tojásból –, de már az ebéd is készülőben, a tészta és a gulyás ott rotyog a tűzhelyen. 
Néhány perc, és a makaróni már megfőtt, így, ha már úgyis láb alatt vagyunk, egy hatalmas fakanalat nyomnak a kezünkbe, hogy a hozzávalókkal összedolgozzuk. Fotós kollégámmal már segédkuktaként állapítjuk meg egymás között, hogy „laska gazdagon” is lehetne a neve, jó adag túró, sajt, vaj, joghurt, tej kerül bele, majd összekeverve megy a sütőbe, hogy összeérjenek az ízek. Megkóstoltuk, nagyon finom lett, bizonyára máskor is az, de mi érezzük, hogy a Hargita Népe munkatársainak segítsége hozzátett a kulináris értékhez. A gulyáslevessel már valamivel kevesebb interakciónk volt, feltehetőleg mivel arra – a dél közeledtével – az ebédelni vágyók hosszabb sora várt a pultnál. Nem így a töltött bundás kenyérrel, amit alulírott s. k. szolgált fel az éhes vendégnek, aki meg is jegyezte, nagyon elégedett a harapnivalókkal és a szervizzel.  

Szép és nehéz 

A leveszöldséget már előző nap előkészítik, a pityókát közvetlenül a felhasználás előtt kockázzák fel, hogy ne barnuljon meg – nagy segítség, hogy már eleve meghámozva kapják. Fontos a gyorsaság, de az nem mehet a technika és a felhasznált alapanyagok frissességének rovására – jelzi Tamás Ibolya főszakács, miközben lelkesen mutogatja és magyarázza a konyhai berendezést és tevékenységeket. A helyiség közepét a hatalmas gáztűzhely uralja, főzőlap, rostlap, olajsütő, kicsit arrébb kapott helyet az elektromos kemence, asztalok, fekete és fehér mosogatók – előbbiben minden főzőedényt kézzel mosnak el, az utóbbiban, ami mosogatógép, a visszahozott tányérokat, evőeszközöket, kávéscsészéket tisztítják, persze előtte azokat is átmossák kézzel. A gőzelszívó nagyon hasznos eszköz, de nem igazán lehet szeretni, mert hangos és macerás tisztítani. 
Nagyon szép szakma, de nagyon nehéz is, jegyzi meg Ibolya, és valóban, félperces megálló sincs, hol egy rántottát kell összeütni, hol egy-két tükörtojás kerül a rostlapra, ha nem épp a gyroshoz való csirkemell sül, akkor egy vendég rendelését veszik fel, miközben egy távozó másik elégedett köszönését viszonozzák.  

Szilárd reggelije

Minden olajozottan működik, a személyzet tapasztalt. Gyors kezek készítik egyszerre a Country reggelit, és Szilárd reggelijét, 5-10 perc van rá, a rostlap roskadásig megpakolva a hozzávalókkal. Ez utóbbi, két tükörtojásból, sonkából és füstölt sajtból álló tányért az egyik visszajáró vendégükről nevezték el, most már ezen a néven rendelheti bárki. 

– Nagyon szeretjük a visszajáró vendégeket, hálásak vagyunk, hogy értékelik munkánkat és sokan járnak a bisztróba, Szilárd is mai napig vendégünk

– újságolja a főszakács.

– Jóleső érzés, amikor távozáskor keresik az ember tekintetét, megköszönik a finom ételt. 

Tamás Ibolya főszakács mellett a vendégek rendeléseit veszi fel és a felszolgálást végzi Gál Ildikó, valamint kisegítőként tevékenykedik Bakó Anna. Hármójukkal be­szélgetve derül ki, hogy a nyári hónapok valamivel lazábbak, mint a téliek, igaz, különböző rendezvényekre – elsőáldozásra, kicsengetésre – is készítenek menüt és kérésre kiszállítják, de 40 személy részére rendezvénytermet is tudnak biztosítani a bisztró felett. 

Bisztrómonda

A bisztró mint elnevezés és kulináris műfaj is nagyon népszerűvé vált az elmúlt években. A szó maga olyan éttermekre utal, amelyek különböznek a megszokott, hagyományos vendéglátóhelyektől. Egy kedves legenda szerint – hisz a szó pontos eredetére nincs bizonyított magyarázat – a napóleoni háborúk idején a Párizsban állomásozó orosz katonáktól származhat az elnevezés. Történt ugyanis, hogy a folyton siető egyenruhások rendszeresen tértek be a francia főváros szerényebb bútorzattal rendelkező, szűkebb étel- és italválasztékot kínáló helyeire, ahol gyorsan akarták éhüket és szomjukat csillapítani, és ezt „gyorsabban, gyorsabban” nógatással nyomatékosították a francia vendéglátósok felé, ami oroszul valahogy úgy hangzott: Büsztro, büssztro! 

Jól pozicionált hely

– A bisztró egy megvalósított álmunk a cégen belül

– mondja András Zsuzsánna, a Harmopan Rt. vezérigazgatója.

– Otthonos, családi hangulatú helyet akartunk, ahol minőségi reggelit, tízórait, ebédet fogyaszthat el a vendég. Jó az elhelyezkedése is, itt, a híd lábánál, ahol egy régi kenyérüzlet helyén jött létre. Az emberek értékelik, kicsit olyan, mint anyánál, nagymamánál, mert a dolgozók lesik és ismerik a vendég óhajait

– mesélte az igazgató, arra is kitérve, hogy a bisztró megnyitásánál Orbán Ferenc, lapunk Székely Konyha és Kert című gasztromagazinjának főszerkesztője is sokat segített: ő hozta létre a bisztró koncepcióját, segített a konyha felszerelésében, a menü összeállításában, és egy ideig egyengette a vendéglátóhely útját, majd betanította Tamás Ibolyát, aki azóta a konyha főnöke.