Egy abásfalvi kőház és lakói története

Porta

A Nagy-Homoród völgye felé autózva az ember úgy érzi, mintha valami láthatatlan kéz lassítaná a világ ritmusát. A dombok között kígyózó aszfaltúton zavartalanul suhan az autó, a patak mellett felfutó kaszálók szélén juhokat, kecskéket legeltet egy fiatal lány. Abásfalva határában a csend úgy ül meg, mintha soha nem is kívánna innen elmenni.

Miért ne öntsük a használt zsírt, olajat a lefolyóba?

Zöld tudat

Sokan a főzés után ösztönösen a lefolyóba öntik a megmaradt zsírt vagy étolajat, hiszen folyékony, könnyen „eltűnik”. Csakhogy ez az egyik legkártékonyabb háztartási szokásunk, amely nemcsak a csatorna­rendszert, hanem a környezetet is komolyan veszélyezteti.

Ha fogy a pénz, mi feltöltjük az államkasszát!

A bútorok felújítása – hagyomány és megújulás otthonunkban

A bútorok felújítása több mint egyszerű javítás vagy újrafestés – ez egy művészet és egyben egy tudatos életmód is, amely ötvözi a kreativitást, a környezettudatosságot és a múlt tiszteletét. Egy régi, megkopott bútor új élete nemcsak a helyiség esztétikáját változtatja meg, hanem az otthon hangulatát és az alkotás örömét is magával hozza.

A kézzel alkotás öröme

Ma, amikor minden csak egy kattintásnyira van, különös jelentősége van annak, ha valaki újra kézzel alkot. Gábor Ibolya homoródszentpáli háromgyermekes édesanya hat évvel ezelőtt szövőszéket állított fel otthonában, és megtanulta azt, amit régen minden székely asszony tudott. Nem örökségként kapta, hanem önszorgalomból, az idősek tudását kérve, figyelve és továbbadva.

Hát akkor beszéljünk az időjárásról…

„Varrás közben találtam vissza önmagamhoz”

A Recsenyéden élő Szőcs Olga vallja: a kézimunka, a hímzés, a varrás a testet és a lelket is gyógyítja. Olga apró öltésekkel nemcsak terítőket, hanem egy teljes életutat varrt újra.

A homoródszentpáli Geréd-porta

Geréd Gábor Homoródszentpálon évtizedek óta menti és őrzi Homoródmente népművészeti kincseit. A felújított családi házban értékes, egyedi festett bútorokat, régi tárgyakat gyűjtött össze, hogy átmentse az utókornak.Homoródszentpál főut­cá­ján egy különleges, szép ház áll, régi, festett kőlábakra helyezett kapujával. A kapuoszlopokat még 1897-ben Geréd Gábor nagyapja a Gyepes patakából hozott nagy kősziklából faragta, s ta­lán még négy vagy öt ilyen kőlábas kapu található ma a Homoródmentén: Abásfalván és Szentmártonban. A kapun belépve a látogató századokat lép vissza, a házban, ahol öt generáció élt egykoron, mú­­­zeumot rendezett be a házigazda.

Bartos Tünde bútorfestő tündérvilága

Bartos Tünde 1999 nyarán, középiskolás diákként vett részt először egy bútorfestőtáborban. Akkor még csupán kíváncsiságból ült le az asztalhoz. „Az első darabokat ma is őrzöm, kedvesek számomra” – mondja.

Máréfalvi tájház: egy darab a falu történetéből

Máréfalván a főút mellett álló, kékre meszelt parasztházon óhatatlanul megakad a tekintet. Környezetével harmonikus egységet alkotva simul be a falu utcaképébe. Amint belépünk az udvarra, rögtön magával ragad egy különös atmoszféra: egyszerre idézi fel a régmúlt falusi élet világát és hordozza a jelen közösségi erejét. A ház falai között elhelyezett tárgyak mind-mind őriznek egy-egy darabot a falu történetéből.

Újra él a zsindely

Székelyvarságon a zsindely nemcsak építőanyag, hanem része az életnek és a hagyománynak. Régen szinte mindenki maga készítette, mert a fa mindig kéznél volt. Ebbe a világba született bele Szász Zsolt, aki ma már mesterségként és hivatásként viszi tovább azt, amit gyermekként még játékos kíváncsisággal tanult el édesapjától.