Románia lassan hozzászokik ahhoz, amihez egy normális országban nem kellene hozzászokni: hogy nincs, aki rendesen kormányozza. Május 5-én megbukott az Ilie Bolojan vezette kormány, azóta pedig az országnak nincs teljes jogkörű, parlament által megszavazott kabinetje. Van helyette ügyvivő kormány, vannak tárgyalások, egyeztetések, pártérdekek és újabb meg újabb politikai játszmák – csak éppen döntés nincs.

Több mint négy hónapja folyik a huzavona, miközben az ország problémái nem várnak a politikusokra. A költségvetési hiány súlyos, az államadósság nő, fájdalmas megszorításokat kellene végrehajtani, az egészségügy és az oktatás pedig továbbra is pénzhiánnyal küzd. Közben ott van az európai uniós pénzek kérdése is: a politikai bizonytalanság nemcsak kínos, hanem nagyon is drága mulatság lehet.

A politikusok azonban mintha egy másik országban élnének. Az egyik párt ezt a miniszterelnököt akarja, a másik azt, az egyik kormányba menne, a másik csak bizonyos feltételekkel támogatná, a harmadik pedig kijelenti, hogy semmilyen olyan kabinetet nem szavaz meg, amelyben ő maga nem kap helyet. Közben a parlamenti pártok hónapok óta képtelenek összehozni egy működőképes többséget.

És közben az ország működik, úgy-ahogy. Az emberek dolgoznak, fizetik az egyre magasabb adókat és számlákat, próbálnak megélni, miközben Bukarestben újra és újra ugyanazt a politikai partit járják.

Románia jelenlegi állapota nem egyszerűen politikai válság. Egyre inkább annak a látványos bizonyítéka, hogy egy országot hosszú távon nem lehet úgy vezetni, hogy közben senki sem akarja vállalni a felelősséget. A hatalomért mindenki harcol, a felelősségért viszont mintha senki sem állna sorba.