Ótátrafüredre – egy kedves gyermekkori emlék nyomán – 1978-ban vitt az utunk. Akkor még nem tellett személy­gép­ko­csi­ra, így vonattal tettük meg a majdnem háromszáz kilométeres távolságot. Pop­rád­ra érkeztünk, s átszáll­tunk az 1912-ben épült, akkor szenzációnak számító keskenynyomtávú villa­mos­va­sút­ra. Ótátrafüreden némi érdeklődés után találtuk meg szállásunkat, a Hu­ber­tus panziót.
A település az 1830-as évek­től vált divatossá, s a szá­zad második felétől rohamo­san fejlődött. Egymás után épültek a míves épületek, mint a Kávéház és a Scepusa Hotel. Sajnos a kommunizmus évei nem kedveztek a hagyományok éltetésének, az 1960-as években mindkettőt lebontották. A lakosság is igencsak kicserélődött, magyarul, már csak elvétve beszéltek páran.

Viszont megmaradt a már említett panzió. Kényelmes volt, s külcsíne is emlékezetes maradt: megőrzött valamit a békeidők hangulatából. Szabadságon lévén kicsit könnyebben élhettünk, mindennap étteremben ebédeltünk vagy vacsoráztunk. Egy önkiszolgáló kifőzdében – mivel nem értettük igazán a szlovák nyelvet – egy fura párosítást rendeltünk: disznósajtot spárgasalátával. Ez annyira megtetszett, hogy életünk folyamán gyakran került az ünnepi asztalra. Gyakran kóstoltuk meg a csehszlovák tokai aszút, azt az italt, ami mindmáig vita tárgyát képezi a két ország (immár Magyarország és Szlovákia) között. Egy tehetős nagynéném korábban mesélte, hogy Amerikában mindig Manhattan-koktélt ittak (gin és Martini). Ekkor mi is kipróbáltuk, s volt egy este, mikor túl jól sikerült a kóstolás. Most, mikor írom e sorokat, kiderült, hogy az eredeti Manhattan whiskyvel készül, de akkor még tudatlanságban szenvedtünk e téren.
A búcsúvacsoránkat a nagy háború előtt épült Grand Ho­tel­ben fogyasztottuk el. A lux­us­szál­loda szintén megőrzött valamit a múltból, elegáns pincérek sürgölődtek körülöttünk, s az étlap is fi­gye­lem­re­méltó volt, s több nyelven is kiírták a fogásokat. Stílusosan pisztráng került az asztalra. 
Az utat huszonöt évre rá megismételtük, immár autóval suhantunk az ismert tájakon. A Hubertus panziót közben átkeresztelték Dr. Szontaghra; a névadó Szontagh Miklós orvos, botanikus, aki Újtátrafüred megalapításával írta be magát a Tátra történetébe. A villa közben igencsak megváltozott: minden igényt kielégítő szállodát alakítottak ki benne. Kényelmes erkélyes szobák, svédasztalos reggeli, konditerem kényeztette a vendégeket. A hagyományokat ápolni kell, ezért többször kiültünk a teraszra, s kortyolgattuk a Manhattan-koktélt, amiről mára kiderült, hogy Martinez névre hallgat.