erős felhőzet
Nem a migráncsoktól féltem...
Ökumenikus imahetet tartottak ezen a héten a különböző egyházi felekezetek. Helyenként még a jövő héten is csatlakoznak a Szent Pál apostol megtérésének ünnepéhez kapcsolódó kezdeményezéshez. Amint arról tegnapi lapszámunkban is hírt adtunk, Csíkszeredában a római katolikus egyházközségek, a református, az unitárius és az evangélikus gyülekezet tagjai vettek részt a város templomaiban a keresztények egységéért felajánlott közös imaalkalmakon. Tehát évente egyszer biztosan lehetőség adódik arra, hogy a különböző felekezetek hangsúlyosabban nyissanak egymás felé. Különben az előző években több alkalommal is tudósítottam az említett találkozásokról. Mindig jó tapasztalataim voltak. Nemcsak a megkérdezett plébánosok és tiszteletesek, hanem a különböző felekezetek tagjai is arról számoltak be, hogy jó elmenni egymás templomába, ismerkedni a más felekezetűekkel és meghallgatni a különböző tanításokat. Jó volt azt is látni, hogy az említett alkalmak után sokan szóba elegyedtek egymással, és jó hangulatú beszélgetések alakultak ki. Egyébként azt gondolom, a felekezetek közötti, de akár a más nemzetekkel való békés együttélésnek nem szabadna akadálya legyen. Talán a felekezetek közötti viszonnyal csak kevés helyen van gond. Ezt bizonyítja az is, hogy minap egy közösségben többen is arról számoltak be, hogy jó kapcsolatokat ápolnak más vallásúakkal, de a vegyes családban születetteknél sem volt és nincs probléma azért, mert az édesanya vagy édesapa más vallást gyakorol. A legtöbben azt mondták, ez azért is van, mert családon belül sem tartották egyik vallást felsőbbrendűbbnek a másiknál, illetve sokan azért is tudnak jó kapcsolatot kialakítani másokkal, mert nem győzködik egymást a hitigazságokról. Nekem is van egy nagyon kedves rokonom, aki reformátusként érkezett a tömbkatolikus nagycsaládba, illetve barátom is akad, aki más vallási nézeteket vall, mint én, ennek ellenére mindannyiukkal rendkívül jó a kapcsolatom. Lapunk kérésére is szívesen, örömmel írják meg elmélkedéseiket a különböző felekezetek képviselői. Például eddig még senkinek sem okozott gondot az, hogy egy katolikus írás mellett evangélikus elmélkedés olvasható.
Azt hiszem, és az említett közösségben is arra a következtetésre jutottunk, hogy mindennek a kulcsa az ember, illetve a dolgokhoz való viszonyulása. És ugyanígy van a más nemzetiségűekkel való együttélésben is. Másik konklúziónk az volt, hogy ha a „nagyok” a nagyobb szinteken nem borzolják a kedélyeket, akkor a kisebb szinteken sincs gond. Sajnos azonban tudok olyan esetről, hogy néhány évvel ezelőtt a katolikus plébános nem keresztelte meg a vegyes házasságban élők gyermekét, ezért a reformátusnál keresztelték meg. Mindezek után a plébános a közösségi oldalon adott hangot háborgásának. Ugyanakkor nap mint nap tapasztaljuk azt is, hogy a fővárosban, ha a „nagyok” nem piszkálják azt a bizonyost, akkor a vaslábi, a lóvészi, de akár még a galaci társainkkal is tudunk jól együttműködni, és tudjuk segíteni egymást. Újabban – annak ellenére, hogy országunkat egyelőre nem érinti (erőteljesen) a migrációs nyomás – mifelénk is divatos aggódni kereszténységünkért, és félteni azt a migránsoktól. Ennek is megvannak az okai, hiszen van, aki az agymosást nem tudja egy gombnyomással leállítani.
Különben az csak jó, ha őrizzük, óvjuk hitünket, vallásunkat, és teszünk is érte, de ne aggódjunk fölöslegesen, főként ne feszüljünk egymásnak közösségeinkben, azok miatt – ahogyan sokan mondogatják – a migráncsok miatt, akik elveszik templomainkat és miegymást. Én egyelőre nem tőlük félek, féltem hitünket, vallásunkat. Sajnos nélkülük is megy a közösségrothasztás, hiszen amíg sokan szinte erejükön felül azért fáradoznak, hogy minél több embert meg tudjanak szólítani, addig mások modern formában, de űzik a keresztényeket. Természetesen a tisztelet és az elismerés ezúttal is megilleti a kivételt!
Biró István
.jpg)
