Az RMDSZ Nőszervezet Sikeres Nők Iskolája nevű kezdeményezéséhez idén is csatlakozott a Csíki Területi Nőszervezet, amely most minden eddiginél színesebb programmal rukkolt elő, hiszen a közélettől a kultúrán és oktatáson át a vállalkozói szféráig különböző területeken sikereket elért nőket vonultatott fel a Vadgazdálkodási és Hegyvidéki Erőforrások Kutatási és Fejlesztési Intézet székhelyén.

S habár az említett helyszínt GPS-koordináták nélkül nehézkesen lehetett megtalálni, megnyugtatott a tény, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek nem volt egyértelmű a cím. Sokan taxizással tudták le a felesleges köröket. Belépve a konferenciaterembe megnyugodtam, hogy nem késtem le semmiről, a nyitóbeszédek előtt toppantam be. Így volt pár percem azon elmélkedni, hogy mitől lesz sikeres egy nő. De ha a nő sikeres, akkor mi a helyzet a férfiak sikereivel…

–  Van különbség a kettő között? – tettem fel magamban a kérdést, de mire észbe kaptam, már Marosi-Melles Mária, a Csíki Területi Nőszervezet elnökének válaszát hallgattam. Gondolataim értő fülekre találtak, s én nem lehettem elégedettebb a magammal lebonyolított szóváltásommal.

Minden nő sikeres, aki tesz a közösségért, és nem csak

– A társadalomban akkor sikeres valaki, ha a karrierje, vállalkozása szempontjából magas szintre lép. A legnagyobb különbség nők és férfiak között ilyen szempontból az, hogy a nők legtöbb esetben nem érzik magukat sikeresnek, akkor sem, ha letettek az asztalra valami nagyon fontosat. Az is lényeges szempont, hogy nemcsak a karrier szintjén, hanem a magánéletben, az egész életpályára nézve ki tudjuk jelenteni, hogy valaki sikeres, a közösség is jó példának tekinti az illetőt – tette helyre a gondolataimat Marosi-Melles Mária, aki arra is rámutatott: a siker azt jelenti, hogy a nő, vagy a férfi, értéket teremt, maradandót alkot, inspiráló és a közösség része.

Ezeket a gondolatokat hallva máris kedvem támadt sikeresnek lenni. Lehet, hogy erről szól a Sikeres Nők Iskolája? Megint csak magamnak tettem fel a kérdéseimet, de újra rá kellett jönnöm, hogy a választ megkaptam, amikor az anyasággal járó jó és kevésbé kellemes napokat is sikernek értékelte a Csíki Területi Nőszervezet elnöke. Az anyai lét anyagilag kissé veszteséges, de morálisan annál nyereségesebb pillanatait is diadalnak értékeltük, így én már kértem volna a diplomámat, hogy elvégeztem a Sikeres Nők Iskoláját, de rájöttem, még csak a megnyitónál tartunk. Na, ezt hamar letudtam volna, sóhajtottam fel.

A politikai és a vállalkozói szférából, az oktatásban dolgozók, mozgásterapeuták, az egészségügyben tevékenykedők is helyet foglaltak a rendhagyó iskolában, ahol a köszöntők után panelbeszélgetések következtek. A motiváció és kiégés témában Sógor Enikő csíkszeredai alpolgármester, Zsombori Gabriella tanár, a Márton Áron Főgimnázium igazgatója és Zakariás Éva gyógytornász osztották meg élettapasztalataikat, sikereiket és kudarcaikat egyaránt.

Önmagunk folytonos összerakása

A bensőséges hangulatban folytatott beszélgetés vezérfonala az önreflexió és az apró örömökből nyert lelki erő volt, de visszatérő motívumként az önelfogadás és az önszeretet is helyet kapott. A belső motiváción kívül annak elvesztése is szerepet kapott a konferencián.

– A megfelelési kényszer a biztos út a kiégéshez! Sajnos a tanárok körében órási a kiégés veszélye. Meg kell találd a módját, hogy rendben tartsd magad – hívta fel a figyelmet a Márton Áron Főgimnázium igazgatója, aki az iskolában történt tanári visszaélésekre is reagálva elmondta, mekkora lelki megpróbáltatás volt számára az igazgatói szerep vállalása.

Sógor Enikő hasonló lelki megpróbáltatásnak nevezte a csíksomlyói tűzvészt, amikor leégett a Somlyó utcai roma telep egy része. A negatív élethelyzetek felelevenítése után elhangzott a segítségkérés fontossága, a szünet és a jólétet szolgáló tevékenységek, sportolás pozitív hatásai is.

A meghívottakat hallgatva újra felmerült bennem egy kérdés, de ezúttal nem csak magamban morfondíroztam. Végül is, előzőleg rájöttem, hogy anyaként sikeres vagyok, így a mámorító sikerességemben az önszeretetről érdeklődtem felhúzott hangerővel.

– Vajon a férfiaknak szóló szakmai napokon, konferenciákon ennyire előtérbe kerül az önreflexió, az önelfogadás? Vagy csak mi, nők vagyunk ennyire lelkizősök? – kérdésem nem talált túl nagy lelkesedésre, de válaszokat azért kaptam.

A „padokban” ülő sikeres osztálytársak bólogattak, jelezve, hogy az ellenkező nem is törődik lelki világával, önképével. A panelbeszélgetés résztvevői végül egyöntetűen kijelentették, hogy az említett topikok nemi hovatartozástól függetlenül mindenkinek hasznosak, és a férfitársadalomban is igény van mindarra, ami a nőiben.