Románia az elmúlt években az Európai Unió legnagyobb juhexportőrévé nőtte ki magát. Hargita megyében is jelentős állománybővülés történt, ami mögött a komoly hagyományok, a meglévő legelőterületek, a szakértelem és a családi tapasztalat mellett a biztos felvásárlópiacok álltak – mutat rá Bajkó Zoltán. A gyergyó­ditrói állattenyésztő mérnök kifejtette: amikor jók az exportpiaci lehetőségek és elfogadhatók az árak, a termelők bátrabban mernek fejleszteni. A mostani exporttilalom viszont azonnal megfékezte ezt a lendületet, ugyanis a hazai tenyésztők jelentős része eleve az arab piacra termelt – a bárányok és juhok súlyban, időzítésben és a teljes értékesítési rendszerben is kifejezetten ezekhez az exportigényekhez voltak igazítva. A csatorna hirtelen elvágása drámai helyzetet teremt, hisz az állatok a gazdaságokban ragadnak, a felvásárlási árakra hatalmas nyomás nehezedik, a tervezett bevételek pedig elmaradnak.

Likviditási válság jöhet

Bajkó úgy véli, illúzió azt gondolni, hogy a kieső külpiacot a hazai fogyasztás képes pótolni. Alternatív értékesítési csatornák természetesen léteznek, mint például a belföldi vágóhidak, a hús formában történő értékesítés, a helyi piacok, a vendéglátás, a közvetlen eladás vagy a feldolgozott termékek köre – de a hazai piac ezt a hirtelen keletkezett óriási többletet képtelen egészében és rövid idő alatt felszívni.

– Nálunk a juhhús fogyasztása időszakos, főleg az ünnepekhez kötődik, nem számít mindennapi élelmiszernek, mint a sertés- vagy a baromfihús. Emiatt a belföldi piac csak részmegoldást jelenthet, nem nyújt pótlást az export helyett

– hívja fel a figyelmet az SZGE falugazdásza.

A juhtartók számára jelenleg a likviditási gondok, vagyis a készpénzhiány jelenti a legégetőbb problémát. Míg a bevételek késnek vagy teljesen kiesnek, a költségek naponta jelentkeznek: az állatokat etetni, itatni és őrizni kell, folyamatosak az állatorvosi kiadások, a legelő, a széna, az abrak, az üzemanyag és a munkaerő mind pénzbe kerül. Egy több száz fős állománynál ez napi szinten is komoly összeg, néhány hét alatt pedig már hatalmas többletteher gyűlik össze. Bajkó Zoltán szerint óriási különbség van azonban a gazdaságok teherbíró képessége között: az a tenyésztő, aki saját legelővel és megtermelt takarmánnyal rendelkezik, tovább bírja a nyomást, de aki vásárolt takarmányra, bérlegelőre vagy banki hitelekre van utalva, annak a helyzete gyorsan kritikussá válik.

Járványügyi szempontból természetesen maximálisan komolyan kell venni a helyzetet, az intézkedéseknek ugyanakkor arányosnak kell lenniük – hangsúlyozza a szakember. Úgy véli, nem szerencsés egy egész ország teljes juh- és kecskeágazatát megbénítani azért, mert bizonyos térségekben megjelent a kiskérődzők pestise. Ha egy adott területen gócpont alakul ki, elsősorban azt a régiót kell lezárni, és ott kell szigorú ellenőrzéseket bevezetni. Ahol viszont bizonyíthatóan nincs fertőzésveszély, ahol az állatok igazoltan egészségesek, a nyilvántartások rendben vannak, és ezt az állatorvosi ellenőrzés is megerősíti, ott szigorú szabályok mellett engedélyezni kellene az exportot. A falugazdász szerint ezzel a módszerrel egyszerre lehetne garantálni az állategészségügyi biztonságot és megvédeni a gazdák megélhetését.

Takarmányozás. Újratervezés

– Átmeneti megoldásként a termelőknek azt javaslom, hogy semmiképp se kapkodjanak, de rendkívül gyorsan végezzenek pontos állományi és pénzügyi számításokat

– mondja a mérnök. Első lépésként szerinte élesen külön kell választani az állományt: meg kell határozni, mi az, amit a tenyésztés fenntartása érdekében mindenképpen meg kell tartani, mi az, ami még tovább hizlalható; és mi az, amit a hatályos szabályok betartásával érdemes belföldi csatornákon keresztül értékesíteni. Másodszor, kiemelten fontos a gazdák összefogása, hiszen nagyobb tételű állománnyal sokkal jobb pozícióból lehet tárgyalni a vágóhidakkal, feldolgozókkal és kereskedőkkel. Harmadszor, minden állatmozgást, eladást és kezelést kizárólag a hivatalos állatorvosi és a megyei állategészségügyi igazgatóságok (DSVSA) szabályai szerint szabad végezni. Egyetlen szabálytalan szállítás vagy eltitkolt megbetegedés nemcsak az érintett gazdának árt, hanem a teljes romániai ágazat helyzetét végzetesen leronthatja. 

Ugyancsak elkerülhetetlen a takarmányozás azonnali újratervezése. Nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben minden állatot intenzíven kell tovább hizlalni – mondja Bajkó –, ahol a feltételek megengedik, érdemes átállni az olcsóbb legeltetésre, a tömegtakarmányokra és az észszerűbb takarmányadagokra, de úgy, hogy az állatok kondíciója ne romoljon le. A cél most nem a maximális súlynövekedés elérése, hanem a veszteségek minimalizálása és az állomány egészségének megőrzése – mutatott rá.

A túlélés a tét

Habár az állami vagy uniós segítségre mint tárgyalási irányra lehet számítani, semmiképpen sem szabad készpénznek venni, előre elkönyvelni – emeli ki a gazda. A fertőzés miatt hatóságilag leölt vagy közvetlen intézkedéssel érintett állatok után léteznek kártalanítási szabályok, de a piaci veszteségek, az elmaradt exportbevételek és a többlettakarmányozás finanszírozása már külön kormányzati vagy uniós döntést igényel. Emiatt a gazdáknak most létfontosságú minden felmerülő pluszköltséget hivatalos dokumentumokkal igazolniuk. Folyamatosan gyűjteni kell a takarmányszámlákat, az állatorvosi papírokat, az elmaradt vagy felbontott szerződéseket, a pontos állományadatokat és a felvásárlói ajánlatokat, mert ha később születik valamilyen támogatási vagy kártérítési forma, ezek nélkül szinte lehetetlen lesz igazolni a valós veszteségeket.

– A tét óriási a székelyföldi és az országos állattenyésztés számára

– mutat rá Bajkó. Rövid távon a tiltás súlyos pénzhiányt, árnyomást és bizonytalanságot hoz. Középtávon fennáll a veszélye annak, hogy a gazdák kénytelenek lesznek visszafogni az állományt, kevesebb jerkét hagynak meg tenyésztésre, és elhalasztják a tervezett beruházásokat. Ha a korlátozások gyorsan enyhülnek, és régiós alapon újraindulhat az export a biztonságos, fertőzésmentes területekről, az ágazat képes lesz talpra állni.

– Ha viszont hosszabb ideig érvényben marad a teljes országos tiltás, az súlyos és tartós visszaesést okoz a szektorban, különösen azoknál a családi gazdaságoknál, amelyek szinte teljesen a külpiaci értékesítésre rendezkedtek be

– összegezte meglátásait a falugazdász.