Nagyenyedi képeslap

A kollégium díszterme Fotók: Csermák Zoltán

A kicsengetés igazi ünnep az intézményben, a jeles nap előestéjén a diákok szerenádokkal köszönték meg tanáraiknak a törődést, az okítást. Mikor odaértem, az ünnepség véget ért már, de még lelkes, virágerdőket tartó diákok fényképezkedtek családtagjaikkal. Egy-egy diákhoz tucatnyi rokon érkezett ajándékokkal megrakodva. A folyosók hangulata magáért beszél, végeláthatatlan tablók sora vall arról, kik is szereztek egy életre szóló tudást a falak között. A hírességek emléktáblájánál is eltöltöttem egy kis időt. Kemény Zsigmondénál, akinek nevét a romantikus regényirodalomban Jókaiéval együtt emlegették egykor, mára a Zord idő és az Özvegy és a lánya című regényei lelhetők talán fel a közkönyvtárakban. Az utóbbi, szerelmi drámából 1983-ban forgattak egy négyrészes filmsorozatot. Áprily Lajos majd’ két évtizedig tanított Nagyenyeden, Kőrösi Csoma Sándorban pedig itt érlelődött meg a gondolat, hogy a magyarok őshazáját meglelje. Barcsay Jenő, s Barabás Miklós és Sütő András tanítványaira is különösen büszke a tanintézmény, s még oldalakon át lehetne folytatni a neves diákok sorát.

A természettudományi szertár

A díszterembe az utolsó pillanatban tudtam belépni, a takarítás a vége felé tartott. Bútorzata még a régi időket idézi, különösen a míves, öntöttvas kályháinak látványa ragadott meg. E teremben rendezték egykor az említett színköri előadásokat. Úgy hírlik, e színjátszóhagyomány tovább él az iskolában, s a pandémiás időszak után újult erővel láttak neki a fiatalok a világot jelentő deszkák meghódításának.
Átmentem a természetrajzi szertárba is, aminek ablakából figyelhette egykor távcsövön a Nagyenyedi két fűzfa hőse a bájos Klárikát. Régi vitrinek őrzik termeken keresztül a kis múzeum kincseit. A kiállítás nagyon sokat köszönhet diákjának, a világutazó Fenichel Sámuelnek, aki Pápua Új-Guineából háromezer tárgyat, huszonötezer darabot számláló állattani gyűjteményt küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de e gyűjtéseiből a Kollégium is jelentősen gyarapodott. Életéről naplótöredékek maradtak fenn, de munkáját, rekonstruálhatjuk Nyikolaj Nyikolajevics Mikluho-Maklaj Pápuák között címmel megjelent ifjúkori kedves olvasmányomból.
Az ünneplő tömegből többen látogattak el a Kollégium aljában meghúzódó borospincébe. A méretes labirintust, s a hordók garmadáját szemlélve megállapíthattam, hogy a négyszáz év alatt a professzorok és az idősebb diákok nemcsak a nagy tudósok szavait itták. A környék kiváló bora Plébános névre hallgat. Számos hagyomány fűződik elnevezéséhez, egyet említek. Mikor az atyák vízkereszt idején házszentelésre jártak, akkor a nekik szánt bort az egyháztanácsos egy nagyobb edénybe gyűjtötte, s e küvé sokáig kitartott. A Plébános napjainkban reneszánszát éli, s kiváló borászok döntenek a készítés során a keverési arányokról. Azóta én is megkóstoltam, s örömmel konstatáltam: a döntnökök jó munkát végeztek.

Csermák Zoltán

: an accessible web community