A fiatal szakemberek számára a közel háromhektáros terület átfogó megtervezése nemcsak szakmai feladat, hanem életre szóló tapasztalat is volt. A munka során az eredeti elképzelések sokat változtak, a fő elemek azonban megmaradtak. A tervezők Gyerkó Levente nagygalambfalvi polgármester ötleteiből, a helyi adottságokból és a saját elképzeléseikből építkeztek, miközben a kivitelezés alatt is számos új megoldás született.

A nagygalambfalvi Erdélyi költők és írók parkjában egymás mellett fér meg a hagyományos székely porta hangulata, a kortárs építészet, az irodalom, a tó, a szabadtéri színpad, a játszótér, a labirintus és az állatok világa. A faluban született Kányádi Sándornak szentelt versliget nem csupán emlékhely: olyan, folyamatosan alakuló közösségi tér, amelyben könyvbemutatót, koncertet, kiállítást, vásárt vagy családi programot is el lehet képzelni.

Egy parasztházzal kezdődött

A Forma csapatának – amelyből ketten a közeli Agyagfalván élnek – nagygalambfalvi kapcsolata egy kisebb munkával indult. A településen, a templom mellett állt egy leromlott állapotú parasztház, amelynek felújítására a község látványtervet szeretett volna, s erre őket kérték fel. Majd lassan újabb és újabb munkákat bíztak rájuk.

A versparkhoz vezető történetben fontos állomás volt a kilátószerű, várra emlékeztető építmény is, amely a nemrég elhunyt Gyöngyössy János mérnök, grafikus rajzai alapján készült el, a Forma csapata pedig mérnöki, statikai és építészeti szempontból gondolta tovább. A tervezők ezzel kapcsolódtak be a park kialakításába. A kilátó után elkészült a teljes verspark koncepcióterve, Ekkor már a színpad, a kultúrcsűr és az étterem is szerepelt az elképzelések között. A megvalósítás fokozatosan haladt: először a színpad készült el, majd a park további részeire is sikerült támogatást szerezni.

A kezdetekkor a tervezők a kezdeti ötleteket egy gyors, vizuális koncepcióba rendezték, ami a kivitelezésig sokat változott, az épületek elhelyezése és formavilága is módosult, de a legfontosabb elemek végül mind helyet kaptak benne. A megvalósításra végül több építész közül választották ki a csapatukat.

Hagyományos porta, kortárs építészet

A tervezők a park épületegyüttesénél a hagyományos székely népi porta világából indultak ki. Az étterem, amely a Tarisznya nevet kapta, és belső dizájnját Kiss Emőke tervezte, a csűr és a kisebb melléképület, a pajta együttese a régi falusi porták elrendezését idézi: az udvaron egymás mellett sorakoznak a különböző funkciójú épületek. A tervezők azonban nem egyszerűen lemásolni akarták a hagyományos formákat, hanem kortárs nyelven újraértelmezni azokat.

Az étterem építészeti koncepciója a galambfalvi népi porták térszervezéséből és karakteréből merít ihletet. A parasztházat a melléképületekkel összekötő kapualj rendszere kortárs építészeti megfogalmazásban jelenik meg. Az étterem és a park bejáratát jelölő, lábakra emelt épülettömegek a hagyományos parasztház formavilágát idézik, míg a terasz a kapualj térbeli szerepét értelmezi újra. A vertikális üvegfelületekkel határolt, átlátható összekötő tér könnyed átmenetet képez a külső és belső terek között. A konyha és a technikai helyiségek tömege a hagyományos porta melléképületeinek kortárs megfelelőjeként jelenik meg.

A faburkolat, a hangsúlyos szerkezeti elemek és az üvegfelületek a helyi építészeti örökséget kortárs formanyelven fogalmazzák újra.

A csűr hagyományos középső részét például a nagy, két irányba nyitható kapu határozta meg. Ezt az építészek nagyobb ablakfelületekkel idézték meg. A régi csűrökben a két oldalsó résznek tárolófunkciója volt; az új épületben az egyik oldalon a kiszolgálóhelyiségek, köztük a mosdó és a kazánház kaptak helyet, a másik oldalon pedig a rakott fa látványát idéző felület mögött nagy LED-panel található.

A csűr nemcsak külső formájában utal a hagyományra. A belső tér kialakítását is a régi épülettípus arányai határozták meg: középen magasabb tér található, amelyet galériával próbáltak visszaadni. A teljes galériás kialakítás funkcionális okokból nem volt megoldható, ezért az egyik részt le kellett zárni, hogy az olvasóterek között megfelelő átjárást biztosítsanak.

Az emeleten olvasórész, a fiatalabbaknak szánt tér, valamint üvegfallal elválasztott, multifunkcionális hangzó­anyag­terem található. Utóbbi filmvetítésekre, könyvbemutatókra és iskolai foglalkozásokra is alkalmas lehet. A csűr tehát nem pusztán kiállítási tér: olyan épület, amely a mai közösségi és kulturális életnek ad helyet.

Az anyaghasználat szintén a székely építészetből merít. A faelemek és a hagyományos hódfarkú cserép mellett olyan részletek jelennek meg, amelyek már egyértelműen kortárs megoldások. A tervezők a rakott fa felületét például megvilágítással emelik ki, így az épületen megjelenő minták este még hangsúlyosabbá válnak. A padlóhoz burkolati téglát választottak, részben azért, mert egy rendezvényen, állófogadáson vagy könyvbemutatón a kiömlő italok, egyéb szennyeződések eltávolítása így egyszerűbb. A csapat másik építészeti feladata a színpad és a mögötte lévő fedett rész kialakítása volt. Ott a levélmotívum jelent meg: a tartószerkezet és a nyitott, egymásba kapcsolódó elemek úgy szerveződnek, mintha egy levél vagy legyező nyílna szét. A színpad és az amfiteátrum így egy közös tér részeként működik.

Kapcsolat a környező fejlesztésekkel

A parkkal szemben korszerű épületek épülnek, köztük a sportcsarnok és az uszoda. A tervezők ezért a tetőknél is igyekeztek hidat teremteni a hagyományos és a modern építészet között. A csűr és a hagyományosabb épületek cserepe mellett a park egyes részein korcolt lemezfedés is megjelenik. Ez a mai anyaghasználat finoman összekapcsolhatja a népi épületeket a közelben épülő, modernebb létesítményekkel.

A park jelenlegi területe közel három hektár, a teljes fejlesztési terület pedig öt hektár körüli. A tervezők szerint még egy-két hektár beépítetlen rész maradt, amelyet a későbbiekben további funkciókkal lehet bővíteni.

A főbb épületek közé tartozik tehát az étterem, a csűr, a tó közelében található, múzeumszerű kiállítótér, valamint a kisebb pajta. Ez utóbbi elsősorban raktárként szolgál, ahol a park működtetéséhez és karbantartásához szükséges szerszámokat tárolhatják. A kiállítótérnek többféle szerepet szántak. Az egyik oldalán nyilvános mosdók vannak, a másikon öltözők, amelyeket a színpadon fellépő előadók használhatnak. A két funkció között kiállítási tér alakult ki. Mivel a közelében kemence is van – lepény, pizza és házi kenyér sütésére –, a tervek szerint asztalokkal is berendezhetik a környezetét. Így a tér étkezésre, szabadtéri programokra, kisebb előadásokra vagy akár koncertre is alkalmas lehet.

A parkban a székelyföldi vízivilág jellegzetes elemeit is megidézik: a tó és a csorgó kialakításával a térségre jellemző – varsági vízesés, zetelaki váztározó stb. – táji motívumokat szerették volna a parkba hozni.

A tó ötlete a polgármestertől származott, a tervezők pedig a saját elképzeléseikkel egészítették ki. A víz nemcsak dekorációs elem, hanem a park egészének egyik szervezőmotívuma. A csorgó, a tó és a színpad környezete egymásra épülő elemekként jelennek meg.

A tó kialakítása műszakilag is összetett feladat volt, és Katona Attila tótechnikus munkáját dicséri, aki a vízrendszer megtervezésében vett részt. A tó mellett szűrőtó található, benne különböző méretű kavicságyakkal. Egy szivattyú folyamatosan keringeti a vizet, amely a szűrőrendszeren keresztülhaladva kerül vissza a tóba. A cél, hogy a víz tiszta és átlátszó maradjon, ne algásodjon el, és a tó élővilága is fennmaradhasson.

A tóban nagyjából harminc-negyven koi hal él, és növényeket is telepítettek. A rendszernek zártnak kell maradnia: ha szennyeződés kerülne bele, az veszélyeztetné az élővilágot, ezért a víz cseréje és a tó karbantartása sem történhet tetszőlegesen.

A park a család minden tagjának kínál szórakozást 

Kenyeres Dorottya számára a tájépítészeti munka egyik legfontosabb része az volt, hogy a területet ne teljesen sík, könnyen átlátható felületként kezelje, ezért a tervezés során dombokat, hullámzó terepformákat és kanyargó ösvényeket alakítottak ki.

A cél az volt, hogy a látogató ne lássa át egyetlen pillantással az egész parkot: haladjon, forduljon be egy ösvényre, fedezzen fel egy újabb részletet, majd találkozzon valami váratlannal. A kanyargó járatok a víz hullámzását is felidézik, a labirintus pedig tovább erősíti a barangolás élményét.

A tervezés kezdetén Gyerkó Levente polgármester több olyan elemet is megnevezett, amelyet szeretett volna látni a parkban, ezek kiindulópontot jelentettek, de a tájépítész arra is törekedett, hogy a tér a család minden tagjának kínáljon valamit. A felnőttek számára csendesebb, sétálós részeket alakítottak ki, a csűr mögött például pergolás területet, ahol időszakos fotókiállításokat vagy más eseményeket lehet rendezni. A park másik oldalán játszótér található, mögötte pedig az állatok – kacsák, libák, tyúkok, kecskék, bárányok, emuk, lovak és tehenek stb. –, illetve egy kecsketorony is, ahol Kányádi Sándor és más, erdélyi költők állatokról szóló verseit olvashatjuk. Így a látogatók többféle élményt kapcsolhatnak össze: a nyugodt sétát, az irodalmat és játékot, illetve az állatok megfigyelését.

A játszótér különösen közel áll a tájépítész szívéhez, olyan helyet szeretett volna létrehozni, ahol nem minden játékelemnek van egyetlen, előre meghatározott használata. A gyerekek szabadon alakíthatják a saját játékukat, a dombok, a formák és a különböző elemek pedig a kreativitásukat mozgatják meg. A terep kialakításával az volt a cél, hogy a gyerekek felmászhassanak valahová, elbújhas­sanak, felfedezzenek, és ne csu­pán egy kijelölt módon használják a teret.

A dombok és a növényzet elrendezésével természetesebb, mezőszerű hatást akartak elérni. Nem szerették volna, hogy a park túlságosan mesterkéltnek hasson, hiszen a környező táj természetközelisége önmagában is fontos része a helynek.

Szárazságtűrő növények, lassan beérő táj

A növények kiválasztásában és telepítésében Gál Sándor kertészmérnök működött közre. A tervezők vele együtt keresték azokat a megoldásokat, amelyek hosszú távon is életképesek lehetnek, ugyanis a szárazságtűrés egyre fontosabb szempont a parkok kialakításában. Olyan növényeket választottak, amelyek a helyi körülmények között is megélnek, és nem igényelnek fölöslegesen sok vizet. A tájépítészeti munka egyik sajátossága, hogy nem azonnal mutatja meg a végleges arcát. Ahogy a fák megnőnek, a növényzet megerősödik, a dombok és a zöldfelületek összeforrnak, a park évről évre más látványt nyújt majd. A tervezők tréfásan úgy fogalmaztak: míg az építészek munkája azonnal eléri a végleges formáját, a tájépítészeknek akár tíz évet is várniuk kell, hogy a növényzet úgy mutasson, ahogyan elképzelték.

Kányádi Sándor emlékezete és a bővíthető versliget

A Kányádi Sándor verseihez kapcsolódó rész egyik fontos eleme a kövekkel kialakított kör alakú tér. A park többi részének barangolós, útvesztős jellege mellett itt nyitottabb, átláthatóbb területet szerettek volna létrehozni. Ez a tér pihenésre, találkozásra, előadásokra vagy akár vásárok megszervezésére is alkalmas lehet.

A kör motívuma a park több pontján visszatér, és a különböző zónákat is összekapcsolja. A tervezők szerint ez a forma a drónfelvételeken is jól megfigyelhető. A kör alakú tér összegyűjtő helyként működik, és kapcsolatot teremt a játszótér, a labirintus meg az állatok zónája között. Innen egy kapu is nyílik az „esztena” felé, ahol időnként a sajtkészítést is bemutatják a látogatóknak.

A parkban a padokra és táblákra vésett, erdélyi költőktől és íróktól származó idézeteket olvashatunk, amelyek kiválasztásában a nagygalambfalvi községháza csapata vett részt. A terület nagysága lehetőséget ad arra, hogy újabb idézetek, szerzők és kulturális elemek jelenjenek meg a jövőben. A versliget tehát nem feltétlenül tekinthető befejezettnek: az eredeti elképzelés továbbfejleszthető, és idővel újabb tartalmakkal gazdagodhat.

A kivitelezésben helyi és környékbeli szakemberek vettek részt, a kivitelező a varsági Kafor cég volt, András Albert és a csoportvezető, Pál Ernő vezetésével, az elektromos munkákat a Szisze Electric végezte.

A statikáért Fancsali László és csapata felel, a gépészetért pedig Veimberger-Pálfi Huba.

A csűr, a tó, a kanyargó ösvények, a játszótér és a Kányádi Sándor verseiből idézett sorok már most saját világot alkotnak, de a növényzet növekedésével és az újabb elképzelések megvalósulásával a hely évről évre változhat. A tervezők számára talán éppen ez benne a legizgalmasabb: nem egy lezárt, minden részletében előre meghatározott parkot hoztak létre, hanem olyan teret, amelyben a hagyomány tovább élhet, a gyerekek szabadon felfedezhetnek, a felnőttek találkozhatnak, és újabb történetek születhetnek. Kányádi Sándor költő emléke így nem csupán a versekbe vésett sorokban marad jelen, hanem ebben a nagyszerű parkban is lépten-nyomon életre kel.