Udvarhelyszék egyik legrégibb vidéki rendezvényére látogattunk a hétvégén. Székelyvarságon 38. alkalommal rendezték meg a Málnaszüret Fesztivált, amely nem annyira a málnáról szól, hanem szórakozást nyújt a helyieknek és hazalátogatóknak, és a hegyvidéki falu értékeit, fejlődését is megmutatja. [caption id="attachment_54594" align="aligncenter" width="2016"] Csoportkép a tűzoltókkal. Háttérben a Tűzoltók Háza Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Pénteken sporteseményekkel rajtolt az idei Málnaszüret Fesztivál, ezek folytatódtak tegnap is, számos focicsapat mérte össze erejét a központi sportpályán. Közben a zsindelykészítéssel lehetett megismerkedni, több helyi mester is részt vett a bemutatón. Megtudtuk, hogy 20–25 ember – egyfajta mellékfoglalkozásként – még mindig foglalkozik zsindelykészítéssel, sőt, fiatalok is vannak közöttük, tehát egyelőre ez az ősi mesterség nincs kiveszőben. A zsindelykészítés időszaka a tél, mert a fát csak a vegetáció megszűntével érdemes letermelni, abból lesz majd a jó tartós zsindely. Egyikük azt mondta, hogy azokban a hónapokban szabad levágni a fát, amelyekben van „r” hang, és olyan helyről, ahol még nem hallottak kakasszót. A jó zsindely akár 30 évet is eltart, bár ez függ a tető dőlésszögétől, és attól, hogy mivel kezelték le. Átlagban napi 200 zsindelyt farag meg készítője, és darabját 1,50–2 lejért adják. – Legalább hússzor meg kell fogni egy zsindelyt, mire a pénz a kezünkbe kerül – sommázta a lényeget a zsindelykészítő mesterek egyike, Pál Emil. Házat kaptak a tűzoltók Szombaton két óra körül a vadonatúj Tűzoltók Háza előtt gyűltek össze többen is, mert az idei fesztivál egyik pontjaként szentelték meg a közösségi épületet. Tamás Ernő polgármester szavaiból igazi sikertörténet bontakozott ki: mindössze 3 éve kezdtek tárgyalni egy önkéntes tűzoltó-egyesület megalapításáról, és ma már létezik a „Jézus kútja” elnevezésű, közel 50 tagot számláló csapat, van két komoly jármű, több egyéb eszköz, és a helyi közbirtokosság területén felépült az önkéntes katasztrófavédelmisek emeletes otthona, ahol tárolhatják a felszerelést, képzéseket, edzéseket tarthatnak. A helyi forrásokból, megyei önkormányzati segítséggel felhúzott épületet Jánosi Gellért plébános szentelte meg. Borboly Csaba megyeitanács-elnök is eljött a házszentelésre, beszédében a közbirtokosság, a helyi összefogás szerepét emelte ki, mondván, hogy a megyében elég ritka, amikor a közbirtokosságok ekkora részt vállalnak a közösség életében. Dr. Verestóy Attila szenátor is azt hangsúlyozta, hogy minden, ami Varságon történik, az példa kell legyen a völgyben is, elsősorban az életképes, erős közösségre utalt. Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke a jól elvégzett munka ünnepének nevezte a fesztivált, és ő is – akárcsak az avatón részt vevő többi közszereplő – melegen gratulált az egyenruhában felsorakozott önkéntes lánglovagoknak. Tamás Emőke, 24 éves fiatalságával jócskán kirítt a „férfias” tömegből. A lány igazi önkéntes tűzoltó, édesapjával, Tamás Endre parancsnokkal mindig készen áll életet, javakat menteni. Elmondta, hogy fő feladata a riasztás, ő továbbítja a vészhelyzetről az üzenetet a többi tűzoltócsapatnak, de ha lehet, tevékenyen is részt vesz az oltási munkában. – Itt nálunk mindenki ott van, ha segíteni kell – hangsúlyozta a fiatal lány. Továbbélő örökség Tamás Ernő polgármestert a fesztivál történetéről faggattuk. Jó helyen kopogtattunk, hiszen kiderült, hogy a Málnaszüret egyik „szülőatyja” éppen az ő édesapja volt, Tamás Dezső, aki 1973–1989 között állt a falu élén. – A „kurta magyar világban” volt már előzménye, az akkori pap bácsinknak köszönhetően fent Somlyó-mezőben néha-néha összegyűltek a hegy két oldalán élők: a Gyergyói-medencei és a varsági emberek. Ez is közrejátszott abban, hogy édesapám és Fekete Géza nyugalmazott tanító, akkori alpolgármester sok tanakodás után megszervezték az ünnepséget. Azt a fedőnevet adták neki, hogy Málnaszüret Fesztivál a Nagy-Küküllő forrásánál, így próbálták kijátszani az árgus szemekkel figyelő kommunista hatóságokat. Első lépésként például meghívtak minden olyan települést, amelyen átfolyik a Küküllő, később is „kellett” román népi együtteseket hívni – mesélte a varsági polgármester. Hamar kinőtte magát a fesztivál, bár – Tamás Ernő emlékei szerint – volt egy olyan év is, amikor nem engedték megszervezni. A lényeg az, hogy az akkori vezetők nem hagyták abba. – 2000-ben pedig én azt mondtam, hogy vigyük tovább, próbáljuk dúsítani, úgy formálni, hogy jó legyen a közönségnek – tette hozzá az elöljáró. Bolygómezőn állt a bál Mára háromnaposra bővült az esemény. Nemcsak az egyre nagyobb részvétellel zajló szombati focibajnokság emelhető ki, hanem a Góbé Kommandó nevet viselő programpont is. Ezen főleg gyerekek, fiatalok vesznek részt, többen az épp ott nyaraló vendégek közül is. Bejárják a falut, megismerik a helyeket, és hagyományos vidéki tevékenységeket, munkákat kell egyénileg, illetve csapatban elvégezni, a tehénfejéstől a trágyalapátolásig, a tyúkvágástól a kaszálásig bizony sok mindent kell teljesíteni, ami jó sok nevetésre ad okot. A Góbé Kommandó célja tulajdonképpen az, hogy megismertesse Székelyvarságot, az itt élők életét a résztvevőkkel. A verseny napján – pénteken – este tábortűz mellett elemezték idén is a résztvevők munkáját. Az első két nap a hatalmas területű, több tanyát, falurészt magába foglaló Varság egyre szebb központjában zajlottak az események, itt lépett fel szombaton este a Terra Siculorum is. A legrégibb része a fesztiválnak a Bolygómezőn, nagyszerű természeti környezetben megrendezett vasárnapi esemény. Ez a találkozásról, a helyiek és az idegenbe szakadtak együttlétéről, a kulturális programokról szól. Érdekes versenyeket is beiktatnak minden évben, tegnap például favágó-vetélkedőt tartottak, volt tűzoltó-bemutató is. A kánikulára való tekintettel egészségügyi felügyeletet is biztosítottak a szervezők a szabadtéri események idejére. Estére ismét a központ adott helyet a záró mozzanatnak: a szép új kultúrotthonban hagyományos bálra várták a vendégeket és a varságiakat. Asztalos Ágnes