– Ön korábban művészeti ágazatban tevékenykedett – miként vezetett a művészettörténészi pályáról az út a polgármesteri székhez?

– Szőcs Endrét követően én vezethettem a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontot, innen hívott haza Bálint Elemér-Imre, községünk előző polgármestere, azzal, hogy szükség lenne egy községmenedzserre, aki a beruházásokat és a pályázatokat felügyeli, menedzseli. Amikor a hivatalhoz kerültem, az uniós és országos pályázati projektek mellett a megyei és helyi pályázatok lebonyolítását is átvettem, így egyházaknak, civil szervezeteknek, az önkéntes tűzoltóknak is segíthettem. Ezt a feladatot nagyjából tíz éve végzem már. Persze emellett nem hagytam fel az előző munkámmal, ami, mióta polgármester lettem, jócskán háttérbe szorult, hiszen ez a feladat egész embert igényel. Menedzseri munkám alatt több könyvem és tanulmányom is megjelent, publicisztikákat közöltem a szakmai folyóiratokban, a napisajtóba, és kiállításokat is nyitottam meg. A következő időben ez a munka inkább egy általam nagyon szeretett hobbinak fog megmaradni, de ezt nem bánom, hiszen visszaigazolást nyert az, hogy a közösségemnek sokkal nagyobb szüksége van arra a segítségre, amit polgármesterként tudok nyújtani, mint amit művészettörténészként.
– Sikeres szakemberként mi váltotta ki önből azt, hogy hátat fordítson a budapesti galériáknak, és vállalja itthon a közösségi munkát? 

– Sokat tanultam magamról a művészettörténészi tevékenységem alatt. Az oroszhegyi lét meghatározza az öntudatomat, az énképemet, azt, hogy ki vagyok. A kolozsvári egyetem után a Falk Miksa utcai galériák világába csöppentem, de a jó állás, a megnyitók utáni pezsgőzések és a szakmai kihívások mellett azon kaptam magam, hogy székelyföldi témákat kutatok munkaidő után. Nem éreztem azt, hogy én szolgálnám a közösségem azzal, hogy a Százados úti és a Szentendrei művészteleppel vagy az Európai Iskola festőivel foglalkozom: szükségem volt arra, hogy foglalkozhassak a gyökereimmel, az erdélyi ferencesek épített örökségével, a 20. század eleji erdélyi képzőművészettel, a mi festőinkkel. Ez volt az első felismerés arról, hogy nekem itthon, a közösségemmel van feladatom. Persze nagyok a vargabetűk, de az ember holtig tanul, a technika és az elvárások is folyamatosan változnak, így nem lehet leragadni…

– Oroszhegy és a lakosai melyik festményt juttatják eszébe, ami a községet leginkább jellemezni tudná?

– Templomunk barokk oltárképe Mária mennybemenetelét ábrázolja. Szűz Mária a településünk patrónusa, a festmény úgy ábrázolja, hogy a tizenkét apostol, ami a közösséget, az egyházat jelképezi, egy kék színű leplet tart, amiben egy szál rózsa szimbolizálja Mária földi létét. A festmény felső regiszterén pedig az látható, hogy a mennybe felvett Máriát várja az Atyaisten, Jézus és a Szentlélek. Túl azon, hogy pálinka, turizmus, brand – a közösség erős maradt vallásosságában és hitében. Ez olyan közösségi hitet és erőt ad, ami biztossá teszi, hogy igenis van holnap, van jövő, együtt a közösség erős, ha pedig akar valamit, azt meg is tudja csinálni. Mindenki ismer mindenkit, egy nagy család vagyunk, számíthatunk egymásra akkor is, ha segítségre szorul valaki, akkor is, ha munkáról van szó, akkor is, ha szórakozásról. 
– A polgármesteri feladatkörben mit lát a legnagyobb kihívásnak?

– Nehéz felvenni a ritmust a szinte naponta változó törvényekkel, azok alkalmazásai is változnak, és számos olyan eset van, ami kivételt képez az adott rendelkezés alól. Ezeket nem lehet felületesen kezelni, és egy erős csapat nélkül ezt nem is tudná megfelelően felhasználni egy ember. De a legnagyobb kihívás mégis az, hogy az emberek hangját meg kell hallani, naponta kell beszélni velük és figyelni kell aggályaikra, panaszaikra, javaslataikra. Ki kell menni az utcára és beszélni kell a munkásokkal, az értelmiségiekkel, a fiatalokkal, az idősekkel. Az elvárások is nagyok a hivatal felé, hiszen sok infrastrukturális fejlesztés áll előttünk, amelyekre megoldást kell találni. A másik nagy kihívás, hogy ezekhez a fejlesztésekhez elő kell teremteni az anyagiakat. Ötlete mindenkinek van, tudja, hogy mit és hogyan akar, de ezekre nem egyszerű forrásokat szerezni. Fontos azt is elmondani: hatalmas szakmai követelményeknek kell eleget tenni, hogy helytálljon valaki a közigazgatási munkában. Ma már nem megy az, hogy egy polgármester egy írógéppel és egy jegyzővel közmunkát hirdet hétvégére, hiszen olyan komplex munkálatok vannak, amelyekre külön-külön tervet és szakvéleményt kell kérni.

– Oroszhegy erős turisztikai potenciállal bír, de hogy látja, a község más településein is vannak kiaknázatlan lehetőségek?

– Vannak, ám eddig részletekbe menően még nem térképeztük fel, hogy milyen jellegzetességeket lenne érdemes feltárni a nagyközönségnek. Székelyszentkirálynak például kiemelkedő kuriózuma a csipkeverés mint hagyományos népi mesterség, ezzel azon túl is jó lenne kezdeni valamit, hogy filmet forgatunk róla. Ugyancsak érdekes lehet a Török család Tibódhoz való kötődése, vagy Nepomuki kultusza, de vendéglátásban és gasztronómiában is vannak kiemelt jelentőségű desztinációk.

– Milyen beruházásokat tervez végrehajtani első mandátuma alatt? 

– Több nagy nyertes projektünk van, szeretnénk egy inkubátorházat, utcák aszfaltozását, felújítjuk az ivóvíz- és szennyvízhálózatot és kiépítenénk a gázhálózatot, amennyire lehetőségünk van. Emellett a Környezetvédelmi Alap pályázatára készíttetjük a tervet az oroszhegyi és a szentkirályi iskola szigetelésére és nyílászáróinak cseréjére. A közeljövőben a 134-es községi út székelyszentkirályi szakaszán levő híd felújítását fogjuk elvégezni Hargita Megye Tanácsa segítségével, ehhez sok türelemre lesz szükség a lakosság részéről, mivel a településen csorda is jár, és a falun belül ez az egyetlen átjáró a Bosnyák-patakon. Rendbe kell tegyük az elkerülő mezei utakat, hogy autóval is járhatók legyenek, létre kell hozzunk egy gyalogátkelő hidat a munkálatok idejére, az autósforgalmat pedig Székelyfancsal felé kell elterelnünk. Emellett 500 méter járdát építünk meg és további 500 métert újítunk fel, illetve a közeljövőben a Sóvidék–Hegyalja LEADER Egyesület intézkedései is elindulnak, amiből, ha minden jól sikerül, a község sportpályáit tudjuk felújítani. Ülkében napközi otthont alakítunk ki, folyamatosan egyeztetünk a kisebb falvak igényeiről, és elsőként tettük le a helyi lakosok kérelmét egy napelemes pályázatra, amit a REpowerEU projekten keresztül finanszíroz az Európai Beruházások és Projektek Minisztériuma.