– Huszonnégy éves volt, amikor Önre esett a választás, hogy megszemélyesítse Hunyadi Jánost. Hogyan találta meg a szerep? 

– Még a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatában dolgoztam, amikor bekerültem egy erdélyi színészeket felsorakoztató adatbázisba. A rendezők és producerek itt találtak rám, majd self-tapeket kértek, és ezt követően hívtak el személyes meghallgatásra. A final callback, az utolsó meghallgatás után pedig megkaptam a szerepet. Ez egy hosszú procedúra volt, közel egy évig tartott, hiszen a casting menetrendjét többször is fékezte a Covid-járvány.

– És mi motiválta? 

– Hatalmas lehetőséget láttam benne, tele olyan kihívásokkal, amelyekkel az addigi pályafutásom alatt nem találkoztam. Ugyanakkor kitörési lehetőségnek fogtam fel, hogy kilépek az akkori kereteim közül.

– Pontosan milyen szempontból jelentett kihívást megtestesíteni Hunyadi Jánost?

– Hunyadi személyének megformálása jelentette a legnagyobb kihívást, és természetesen ez is egy hosszú időszakot ölelt fel. A forgatást megelőzően, mintegy fél évig, napi szinten készültem. Edzettem, tanultam, képeztek a kaszkadőrök napi nyolc-tíz órán át. Ebbe tartozott a kardforgatás, lovaglás – az alapoktól – és minden egyéb kaszkadőri mutatvány, amely a sorozat részét képezi. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az idegen nyelvek oktatása, nyelvórák, hiszen Hunyadi János a történelmi feljegyzések szerint legalább hét nyelven beszélt, és a sorozatban igyekeztünk hűen visszaadni eme képességét. 

– Korábban is játszott filmekben? És a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál milyen szerepei voltak?

– Negyedéves egyetemista voltam, amikor lehetőségem nyílt egy magyar nagyjátékfilmben játszani. A Patthelyzet egy bankrablásról szóló krimi, merőben más, mint a Hunyadi-film. Persze, visszagondolva nagyon jó, hasznos alapot biztosított, tapasztalatot és betekintést adott arról, hogyan zajlik egy forgatás. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál öt évet voltam. Ez idő alatt jó számban jöttek a szerepek. Az első két évben megkaptam a Vastaps-díjat, ami annyit jelent, hogy én dolgoztam a színészek közül a legtöbbet. Nyilván itt voltak számomra kedvesebb, fontosabb és kevésbé kedvelt szerepek. Általában a fiatal szépfiút, a szívtiprót vagy a kis elesett naivat játszottam. Minden szerepnek megvolt a maga szépsége. Volt, ami közelebb nőtt a szívemhez, de olyan is, amit könnyen el tudtam engedni.

– Milyen tapasztalat volt a forgatás? Megváltoztatott a jellemén valamit ez a szerep?

– Életre szóló tapasztalat volt. Az előkészületeket is beleszámítva, megadatott számomra az a lehetőség, hogy közel három évig egy karakter megformálásával és annak vizsgálásával keltem és feküdtem. Ez nagyon értékes egy színész számára. Időt kaptam. Időt kaptam elmélyülni és keresgélni önmagamban. Ez idő alatt nemcsak, hogy elsajátítottam különböző képességeket, de mint magánember is fejlődtem. Hogy megváltoztatott-e Hunyadi? Inkább úgy fogalmaznék, hogy általa betekintést nyertem azon belső minőségeimbe, amelyeket addig nem ismertem, nem voltak a hétköznapjaim részei, és mélyen el voltak nyomva bennem. A forgatás alatt nemcsak Hunyadi jelleme, hanem az én személyem is fejlődött.
 – Milyennek látja a sorozatot? Az előzetes, amelyet már sokan láttak, nagyon izgalmasnak tűnik.

– Izgalmakkal teli, színes, eseményekben gazdag sorozatot fogunk látni, ezt garantálom. A történet maga nagyon meghatározó, hisz nem egy fiktív sztorit és kitalált személyeket elevenít meg a sorozat. Ezáltal összekapcsolja a múltat és a jelent, illetve emlékeztet az összefogásra. Arra, hogy elszántsággal, vakmerőséggel, kitartással és akaraterővel bármire képes az ember. Hunyadi János azon kevesek közé tartozott, akik be tudták bizonyítani, hogy a tettek erősebbek, mint bármilyen nagy szavak. Nem létezik lehetetlen, csak hitetlen és gyáva ember. Kiemelkedő ember volt, akit nemcsak a magyarok, de a románok és szerbek is mai napig magukénak tudnak. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a sorozatban nincs szembeállítva a jó és a gonosz, vagy például a magyarok és a törökök. Emberek vannak, akik a saját belátásuk és hitük szerint cselekedtek a maguk korában. Számomra a sorozat az élet megannyi színfoltját adja vissza: öröm, bánat, hűség, szerelem, árulás, halál és még sorolhatnám. Reményeim szerint a sorozat ki fogja elégíteni nemcsak a magyar nézők, de a külföldi közönség igényeit is. 
 
– Ha jól tudom, Ön az első színész, aki a filmvásznon megformálta Hunyadi Jánost. Milyen az a Hunyadi, akit Ön játszik? 

– Mivel a sorozat hatalmas időszakot ölel fel – Hunyadit gyermekkorától haláláig látjuk –, nehéz ezt a kérdést egy-két szóban megválaszolni. Milyen az a Hunyadi János, akit én játszom? Olyan, mint az élet, színes és szagos. Az érzelmek teljes spektruma jelenik meg benne, akárcsak mindannyiunk életében. Képzeljük el azt az életet, amiben most élünk. Azt szorozzuk be a középkorral, és annak minden árnyalatával, ami akkor nehezíthette az életben maradást. Hunyadinak ebben a korban kellett túlélnie. Vakmerő, félelmet nem ismerő, céltudatos, tiszta lelkű embert játszom, aki sokszor hibázik, azonban mindig törekszik arra, hogy emberséges maradjon.

– Milyen tervei vannak a továbbiakban? Milyen kapukat nyithat meg ez a szerep az Ön számára? Visszatérne még a színház világába?

– Terveim vannak, amiket nem lehet most még azonnal kiváltani, úgyhogy egyelőre a türelmet gyakorlom. A türelmet és az önmagamba vetett hitet. Válaszolva a második kérdésre, lehetőséget látok benne, a lehetőségek kapuit nyithatja meg. Most megélem az élet minden apró örömét, és igyekszem felhasználni a lehető legtöbb időt önmagam képzésére és megismerésére. A színház világa ma már nem foglalkoztat, emiatt nem is térnék vissza oda. Legalábbis most ez van bennem. Minden egyéb alakul, a tér rendez akaratomtól függetlenül.