– Gyakran használt kifejezés lett a bullying, de mit is fed pontosan?

– A bullying holland eredetű kifejezés, magyarul bántalmazást, basáskodást jelent. Az eredeti szó barátot jelent, és valóban, saját elgondolásom szerint is az tud minket a legjobban bántani, akit nagyon közel engedünk magunkhoz, mert ő tudja, hogy melyek az érzékeny pontjaink. Különbséget kell tenni az egyszeri beszólás, bántás és a céltudatos, hosszú távú bántalmazás között. Bullyingról akkor beszélünk, amikor létezik egy áldozat, egy bántalmazó és van közönség. Típusait tekintve van fizikai bántalmazás, például amikor megütöm vagy meglököm a társamat, megrongálom az eszközeit, van lelki bántalmazás, amikor olyanokat mondok neki, ami fájhat, ami rosszul érinti őt, valamint van társas vagy szociális bántalmazás, amikor kizárom, kirekesztem csoportokból a másikat. Végül van az úgynevezett cyberbullying, ami az online térben zajlik. Természetesen ez csak egy pedagógiai elkülönítés, a könnyebb megértést szolgálja, a leggyakoribb esetekben ezek összemosódnak, keverednek.

– Napjainkban egyre többet foglalkozunk a témával. Maga a jelenség mennyire új keletű?

– Egyáltalán nem új keletű, inkább hangsúly tevődött rá. Az előző generációknak még óhatatlanul ott volt a tudatában, hogy bármit mondunk, az visszajuthat másnak is a fülébe, és ha rosszat mondunk, azért büntetés jár. A mostani generáció nem ezzel a titkos paranccsal nőtt fel, bennük nincs félelem kimondani a dolgokat. Ezért hangsúlyosabb a bántalmazás is, mint az előző generációknál, jobban ráfigyelünk, most már merjük tudatosítani azt, hogy ennek hosszú távú következményei lehetnek. 

– Mennyire ismerhető fel a jelenség a mi közösségeinkben?

– Vannak erre statisztikák, és igen, észleljük, hogy mindenféle formájában jelen van az iskolában a bántalmazás, ám ez nem mindig egyértelmű, a legtöbb esetben nem zajlik szem előtt. Székelyudvarhelyen például több olyan projekt is elindult az utóbbi időben, amely az iskolai zaklatás, bántalmazás megelőzését hivatott elősegíteni, az egyik ilyen volt a LélekNaplóm. Ennek keretében egy online platformot hoztak létre a kezdeményezők, amelyre a diákok feltölthették azokat a bántalmazó történeteket, amelyekben érintettek vagy amelyeknek szemtanúi voltak. Nagyon sok ilyen történet jelent meg a platformon, és mi ekkor szembesültünk azzal, hogy mennyire jelen van ez a jelenség a mindennapjainkban. Hargita megyében ugyanakkor mi most szerencsések vagyunk, mert itt elkezdődött egy új technika alkalmazása, a resztoratív technikáé, amely egy konfliktusfeloldó, helyreállító módszer, célja helyrehozni a kapcsolatokat. Viszont figyelembe kell venni, hogy ha nincsen jó kapcsolat, akkor nincs amit helyreállítani. 

– Mekkora gyermekeknél kezdődik el az egymás bántása?

– Az én tapasztalatom az, hogy a negyedik és hetedik osztály között a legintenzívebb. Valószínűleg előtte elkezdődik, de ekkorra csúcsosodik ki.

– Mit tehetnek az egyes szereplők a bullying megelőzése érdekében? Mit tehet a pedagógus, az iskola, az iskolai tanácsadó, a szülő és mit a bántalmazott gyermek? 

– A pedagógus első számú teendője az, hogy frissítse az eszköztárát. Ismerje és használja a konfliktusmegoldó technikákat, kommunikációs és közösségépítő módszereket. A szülő esetében a figyelmességnek van a legnagyobb szerepe, vegye észre, ha a gyermekben zajlik valami. Nekünk, iskolai tanácsadó tanároknak pedig eszközként a prevenciós tevékenység áll rendelkezésünkre, ezáltal igyekszünk megelőzni a jelenséget. Amikor a diák egyéni eset miatt kerül hozzánk, akár bántalmazóként, akár bántalmazottként, akkor az egyik feladatunk az, hogy az érzelemszabályozást megtanítsuk neki. Az agresszor esetében segítünk kideríteni, hogy melyik az az érzelem, ami beviszi őt ebbe a játszmába, az áldozat esetében pedig az a feladat, hogy segítségünkkel megszabaduljon az olyan érzésektől, mint a szégyen, meg nem értettség, kirekesztettség. Az iskola vezetésének feladatköre az, hogy nyitott legyen a különböző prevenciós eljárásokra, a külső intézményekkel, személyekkel való partnerségekre a jelenség megelőzése érdekében. Sok olyan program van, ami segíti a megküzdési mechanizmusok kialakítását, például tavaly részt vettünk iskolai szinten az országos Együtt bátrak vagyunk projektben. Ugyanakkor vannak rendőrség által indított projektek is, van rá példa, hogy a rendőrök bejönnek az iskolába és egy másik nézőpontból próbálnak rávilágítani a bántalmazás jelenségére. A gyermek szempontjából az első lépés tudatosítani benne, hogy mi a különbség az árulkodás és a jelzés között. Azt szoktam mondani, árulkodás akkor van, amikor azért mond el a gyermek egy történetet egy felnőttnek, mert azt akarja, hogy akiről elmondta, meg legyen büntetve. Jelzés akkor van, amikor a gyermek azt érzi, ő nem elég ahhoz, hogy feloldjon egy konfliktust, és ezért kell egy tapasztaltabb személynek az erőforrástára, eszköztára. A két fogalom közötti különbséget már egész pici korban, óvodásként tudatosítani kell a gyermekben. 

– Külön említette az internetes bántalmazást, miért?

– Az internetes bántalmazás azért van külön kategóriaként kezelve, mert ez egy új dolog, amire sokkal jobban oda kell figyelni, mint gondolnánk. Eddig ahhoz szoktunk hozzá, hogy ha lejár az iskolai nap, a gyermekek hazamennek, és otthon mindenki biztonságban van. Otthon nem érheti utol a bántalmazó a bántalmazottat. Manapság azonban az interneten bármikor elérheti a bántalmazó az áldozatát. Interneten ugyanakkor a bántalmazás mértéke is intenzívebb tud lenni, mivel az online térben a bántalmazó nem látja szemtől szemben áldozatát, így a megbánás, a megsajnálás lehetősége is hiányzik. A képernyő megvédi az agresszort, bebújhat mögé, és nem kell látnia, hogy a másiknak mit okoz. Ha látná, mennyire fáj a másiknak a tette, lehet, hogy megfordítana benne valamit, de a képernyő mögött nem érzékeli az áldozat érintettségét. 

– Milyen megelőzési javaslatai vannak a cyberbullyingra?
 
– Az internetes bántalmazás témakörében fontos megértetni a szülőkkel, hogy van felelősségük és eszköztáruk is arra, hogy ellenőrizzék a gyermek internetes mozgásait. Gyakran látok olyat, hogy a gyermek számítógépes, illetve telefonos tudása meghaladja az őt felügyelőét, és ezért olyan tartalmakhoz juthat hozzá a gyermek, amelyek meghaladják az ő feldolgozási képességeit. Én örülök annak a tanügyminisztériumi döntésnek, hogy iskolán belül csak tanulásra használható a mobiltelefon. Erre otthon is oda kellene figyeljenek a szülők. Az iskola nevelési intézmény, és ha ezt a misszióját komolyan vesszük, akkor tanítani kell a diákokat arra is, hogyan kell viselkedni különböző eseményeken, helyszíneken, valamint az online térben. Ebben feladat hárul az osztályfőnökökre, de ez nemcsak az ő hatáskörük kellene legyen. Az Iskola másként hetek, a Zöld hetek szólhatnak erről a nevelésről is. Nem könnyű ezek megszervezése, de van lehetőség: minisztérium az Iskola másként hetekre minden évben meghatároz egy tematikát, tavaly pont a bullying megelőzése volt a téma. Az ilyen kezdeményezésekre iskola és pedagógus egyaránt nyitott kellene legyen.