– Vasárnap az öröm gyertyájának lángja lobban fel az adventi koszorún. Milyen lelkülettel gyújtsuk meg a gyertyát?

– Advent harmadik vasárnapját, azért is nevezik az öröm vasárnapjának, mert közel van karácsonyhoz, a szeretet ünnepéhez, Jézus születésének napjához. Ez a nap már a várakozás végét jelöli. Ahogy Krisztus példabeszédében is elhangzik: „A vőlegény már közel és hamarosan találkozni fog a menyasszonnyal.” Ez a kép el kell feledtessen velünk mindenféle bút és bajt, minden nehézséget, amelyeket keresztként hordozunk a mindennapokban. Az örömet az érkező Jézus Krisztusban, az Istenben kell megtaláljuk. Ezt az örömöt általában az életkörülményeinkben próbáljuk megragadni, és ha így teszünk, gyakran azt mondjuk, hogy nincs miért örvendezzünk, mert semmi okunk rá. Pál apostol nemhiába mondja a filippiekhez írt levelében: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Isten, aki a mi szabadítónk, a megváltónk, nem hagy bennünket a sötétségben és kiemel bennünket életünk nyomorúságából. Ez az örömünknek a forrása, erre figyelve gyújtsuk meg a harmadik gyertyát.

– Mit jelent az advent a református híveknek?

– Úgy gondolom, hogy ugyanazt, mint más felekezetűek számára. Az advent a várakozásnak az előkészületnek az időszaka, amely tele van ígéretekkel, reménységgel. Az önmagunkba nézésnek az időszaka is kell legyen, hiszen, ha valakit fogadni akarunk a házunkba, az életünkbe, akkor általában tisztogatni és rendet rakni szoktunk. Ha visszatekintünk a kalendáriumi évre, azt mondhatjuk, hogy ebben az esztendőben is sok minden ránk rakódott, amit le kell tisztítani magunkról. Ilyenkor rendszerint rájövünk, hogy sok minden nincs helyén az életünkben, és valamit ki kellene dobjunk önmagunkból. Önmagunk, a lelkünk kiüresítése lenne a kulcs, hogy tiszta szívvel és lélekkel tudjunk ünnepelni, helyet készítsünk a lelkünk mélyén Jézus születésének.

– Ön szerint hogyan lehet bensőségesen megélni az adventet úgy, hogy közben a környezetünkben, a bevásárlóközpontokban jóval az ünnepek előtt megjelennek az ünnepi díszek, az ajándékok, és sok minden a külsőségekről szól?

– Ehhez már valamennyire hozzászoktunk, de egyáltalán nem tartom jónak, mivel mindennek megvan a maga ideje. S ha már az időről beszélek, az adventnek az a fő gondolata, hogy nem jó semmit elsietni, a várakozáshoz türelem kell. Az advent türelemre is kell tanítson, mert sokszor egymással szemben is türelmetlenek vagyunk. Sajnos napjainkban mindent azonnal akarunk, és nem tudunk várni, ez a szeretet hiányát is jelenti. Pál Apostol a korintusiakhoz írt első levelében, a szeretet himnuszában azt mondja: „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny...” Ha odafigyelünk ezekre a gondolatokra, láthatjuk, a türelmes szeretet az első helyen van. Okkal. Ilyen szempontból is megvizsgálhatjuk magunkat, mennyire tudunk türelmesem várni egymásra, a Jóistenre, az ígéretek beteljesedésére, a mi életünkre.

– Hogyan tudjuk mindezt jól csinálni, hogyan lehetünk türelmesebbek?

– Meg kellene állni és el kellene csendesedni. Sajnos pont a fordítottja történik velünk általában. Rohanunk és a külsőségekben próbáljuk megragadni az ünnep lényegét. Az igazi ünnep megállást és az önmagunkkal való szembenézést is jelenti. Úgy látom, hogy sokan azért futnak és sietnek valahová, mert menekülnek önmaguktól is, de az advent arra tanít, hogy Istenre, lelkünk rezdüléseire figyeljünk, ezáltal türelmesebbek is lehetünk. Arra biztatok mindenkit, hogy merjen szembenézni önmagával, még akkor is, ha az nem feltétlenül jelent kellemes élményt. Főleg, ha nem épp azt látjuk, amit szeretnénk, de így tudjuk a lelki megtisztulást elérni.

– Mit jelent önnek személyesen az advent?

– Nekem mint lelkipásztornak ez nehéz időszak, mert rengeteg szolgálat vár rám ilyenkor. Mindenképp a hívek szolgálatának tekintem a várakozás időszakát. Igyekszem úgy eleget tenni a kötelességeimnek, hogy örömet, harmóniát tudjak közvetíteni mások életébe.

– Van kedvenc emléke az adventi, karácsonyi időszakról?

– Úgy érzem, a karácsony gyermekkoromban volt az igazi. Amikor adventi készülődésről, karácsonyról gondolkodok, akkor mindig a gyermekkori angyalváró emlékeim jutnak eszembe, és ezekhez az emlékekhez mindig jó visszanyúlni, és tudatosítani azt, hogy még most is valamilyen szinten gyermekek kéne legyünk, Istennek a gyermekei. Úgyhogy vissza kéne találjunk oda, ahol még van hit, csodavárás, ahol gyermeki szívvel tudunk örvendeni apróságoknak is.

– Ön szerint mire tanít ez az időszak, hogyan kerülhetünk lélekben is egyre közelebb a karácsonyhoz?

– Ez az ünnep is ciklikus, és tulajdonképpen minden ünnepkörnek megvan a maga mondanivalója és jelentősége. Jó ezeket újból és újból megélni és tudatosítani. Bár az első karácsonykor Jézus Krisztus megszületett erre a világra, de szükségünk van arra, hogy újból és újból megszülessen bennünk is, hogy érezzük ezt a csodát, és vele közösségünk legyen. Szerintem az a legfontosabb, hogy idén karácsonykor is újra tudjon születni az Úr Jézus, és ezt a csodát közösen tudjuk megélni.