Köcsögség

HN-információ
Telefonbeszélgetés – harsány és szándékosan hivalkodó – az edzőteremben, ahová azért vonszolom el magam járok, hogy… Na mindegy. Körülöttem tizen-huszonéves fiúk és lányok, csinosak, kedvesek, széles a válluk, nyílt a tekintetük, hibátlan a fogsoruk, márkás a cuccuk, jó jegyük volt természettudományokból, levitték a kutyát pisilni. Egyikük telefonál. – Hallodeköcsög. Így, ponttal a végén. Bizonyára hallja, nem nézem ki a fiatalemberből, hogy a csengetést jelző síphanggal szokott volna beszélgetni. – Akkor megyünk-e sízni. Ez is ponttal a végén. – De hallodeköcsög. Hallja, hogy a veréb rúgja meg. Én is hallom, mindenki hallja. – Bakancsod van-e? Végre egy kérdőjel. – Mért nincs? Mit lehet erre válaszolni? Lehet, hogy nem is volt. Vagy elkallódott, elvitte a cica. – Hallodeköcsög. (…) – Akkor nincs bakancsod? Barátom, vagy szerfelett optimista vagy, vagy retardált. Gondolod, hogy az eltelt négy és fél másodpercben hirtelen lett bakancsa? Mégis honnan? Van elég a kölcsönzőben. – Hallodeköcsög, micsinálsz? Veled beszél telefonon. Bár csinálna akármi egyebet. – Gépezel? Ne gépezzél. De, de. Hagyd csak, hogy gépezzen! – Sízni nem jössz akkor. Bakancs nélkül?? – Gondold meg… Attól lesz bakancsa??? – Na csá, köcsög. A hívást kezdeményező fél büszkén körülnéz. Nem tudom, milyen hatást várt, de nem történik semmi, rajtam kívül senki sem figyel rá. Eszerint a hangyányit alulstilizált társalgás normális regiszterekben zajlott, nem éri el a figyelemküszöböt. Amíg valaki leszedi rólam a súlyt végzek a szériával, átfogalmazom magamban a hallottakat. Pl. így: – Szia, kedvem van sízni, velem tartasz? Ja, hogy nincs bakancsod? Nem akadály, szerzünk a kölcsönzőből. Számítógépezel inkább? Ugyan, az megvár… Na jó, ha meggondolod magad, hívj. Szervusz. (…) Mekkora köcsög vagyok. Burus János Botond




Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!

Hargita Népe

Kapcsolódó