Szemüveggel, svájcisapkával, bajuszosan ábrázolja Mátyás József csíkcsekefalvi születésű festőművészt, grafikust az a bronz dombormű, amelyet Nagy Ödön csíkszeredai képzőművész készített a 2000-es évek eleje óta szinte évente megrendezett Mátyás József-emléktáborok egyikén. A 2002-ben elhunyt Mátyás József emlékére tartott alkotótábor már hagyománnyá vált a községben: bő két évtizeddel ezelőtt a csíkszentmártoni Borbáth Ágoston nyugalmazott testnevelő tanár és síedző volt az, aki több székelyföldi városban vándorkiállítást szervezett Mátyás József képeiből, és ő kezdeményezte az első emléktáborok szervezését is. Míg az első táborokban olyan alkotók vettek részt, akik személyesen ismerték Mátyás Józsefet – például Márton Árpád, Gaál András, Petkes József –, ma már kevesebb résztvevő kötődik ilyen szorosan a csíkcsekefalvi alkotóhoz, sokan a helyszíni állandó kiállítás anyagán keresztül kerülnek szorosabb kapcsolatba vele. Az emléktáborok szervezését 2014 után a csíkszentmártoni Viridis Egyesület vette át, és Borbáth Ágoston után Gergely András, Csíkszentmárton volt polgármestere lett ezek főszervezője. Mint tőle megtudtuk, jelenleg a visszatérő táborlakók között van Ábrahám Jakab, Vetró András, Sólyom Zsuzsanna, Xantus Géza, Simó Enikő, Orth István, Siklódy Ferenc, Bors Eszter, Sárpátki Zoltán, Ráduly Piroska, Orbán Endre, Csutak Levente, Nagy Ödön és még sokan mások.

A köztudatban tartani egy alkotó emlékét

Mátyás József a Csíkszent­már­tonhoz tartozó Csíkcseke­fal­vá­ban született. Tanulmányai elvégzése után Kolozsvárról a bányavidéki Petrozsénybe került, majd vezetője lett a Zsil-völgyi művésztelepnek. Később Dévára költözött, de aktív tagja volt a hortobágyi, zalaegerszegi és gyergyószárhegyi alkotótáboroknak, valamint a Barabás Miklós Céhnek is. Országos és külföldi tárlatokon állított ki, így például Bécsben, Budapesten, Milánóban, Athénban, Helsinkiben, Genfben, Pekingben, valamint 1960-ban részt vett a Velencei Biennálén.
„A csíki székely földműves családból származó ifjúnak már főiskolás korában megmutatkozik kiváló rajzi megjelenítő képessége, s megmutatkozik az is, hogy nem üres batyuval érkezett, népe szülőföldje balladás világát, annak komorságait magában hozta” – írja Gazda József a 2020-ban megjelent Mátyás József-monográfiájában.

– Grafikus volt ő valójában, de rengeteg festményt készített. Attól függetlenül, hogy milyen műfajban dolgozott, alkotásaiban a balladisztikus témák mindenhol megjelennek. Az erdélyi és magyar mondavilág meghatározó volt a munkájában

– magyarázza Gergely András.

Bár Déván élt és dolgozott, ragaszkodott szülőfalujához, életében például két alkalommal is adományozott képeket a községnek: első alkalommal linóleum- és fametszeteket, korai ceruzarajzokat, olajfestményeket, pár évre rá még több olajfestményt. Ezek a képek jelenleg a magyarországi Pásztón vannak, cserekiállításon, mivel korábban a pásztói származású Csohány Kálmán képzőművész munkáit hozták el Csíkszentmártonra, de rendszerint az olajfestményeket a csíkszentmártoni egészségház rendezvénytermében állítják ki, ahol év közben sokan megfordulnak. A korábban Mátyás József-emlékházként berendezett épület, az egykori csíkcsekefalvi községháza ugyanis tatarozásra szorul, jelenlegi állapotában nem alkalmas arra, hogy kiállítást rendezzenek benne.

– Lényeges, hogy egy alkotó művei elérhetők, megtekinthetők legyenek halála után is. A köztudatból ugyanis hamar kiesik az, akire a közösség nem emlékezik. Tulajdonképpen egy emberöltő elteltével már feledésbe merülhet az is, aki egykor neves alkotó volt. Aki életében Dévának díszpolgára lehetett, és ott még utca is viseli a nevét, annak, azt hiszem, itt, a szülőfaluban tartozunk annyival, hogy éltetjük az emlékét

– vélekedik Gergely András.

Kiállításra kész gyűjtemény

Tagadhatatlanul értékes a Mátyás József-műveket, korai és későbbi, változatos műfajú alkotásokat tartalmazó hagyaték, de az emléktáborokban készült kortárs képzőművészeti alkotásokból álló gyűjtemény is jelentős, hangsúlyozza Gergely András. A részt vevő alkotók ugyanis rendszerint két művet készítenek el az egy hét leforgása alatt, mely művek az önkormányzat tulajdonába kerülnek. Jelenleg kétszáznál több kortárs képzőművészeti alkotás van raktáron: a csíkszentmártoni művelődési ház egyik emeleti termében tárolják őket, hogy amikor lehetőség lesz rá, kiállítást rendezzenek belőlük.

– Ez komoly örökség, és ha összeállítanánk egy regionális értéktárat, akár annak is részét képezheti, hiszen ez a kortárs képzőművészeti gyűjtemény a falu határain túlmutat

– fogalmaz a főszervező.
A Mátyás József-emléktábor résztvevői közül Nagy Ödön az, akire a szervezők, a táborlakók és még a falu lakosai is mosolyogva emlékeznek, hiszen Gergely András szerint ő volt az, aki „a hét folyamán alig alkotott, viszont a táborzáró kiállításmegnyitó előtti éjszakán behozta lemaradását”. Hétközben a helyi kocsmában poharazott a törzsvendégekkel, s ahogyan Gergely András fogalmaz, asztaltársasága portréit meg is rajzolta: ezek szintén a gyűjtemény részét képezik.
A 2017-ben elhunyt Nagy Ödön számos, Csíkszentmár­tonban őrzött alkotása között van a már említett dombormű is, amely Mátyás József arcát örökíti meg, s amelynek sokak szerint legméltóbb helye egy olyan emlékszoba vagy rendeltetésszerű kiállítótér lenne, amelyben az említett gyűjtemények darabjai láthatók lehetnének a nagyközönség számára is. Tervben van egy ilyen tér kialakítása, közölte korábban lapunkkal Potyó Judit, Csíkszentmárton polgármestere, viszont anyagi forrásra van szükségük a megvalósításhoz.