borús égbolt
Jó lesz ez még valamire(?)
Évről évre egyre több holmink van, állapítottam meg a minap, s bizonyára nemcsak én vagyok ezzel így. Főleg, ahol több kisgyerek is van a családban, biztos érzik sokszor, hogy nem férnek az újabb és újabb – előbb hasznosnak vélt, majd pár nap után megunt – holmitól. Mindenkinek kell ruha, játék, könyv, néhány szuperhasznos konyhai mütyür, amiket aztán kinőnek, megunnak, elolvasnak, ezekből keletkezik a rengeteg felesleges dolog a házban.
Amikor az ember rádöbben, hogy nem fér a saját otthonában, selejtezni kezd – a tavaszi nagytakarítás például pont jó alkalom erre. Nem is olyan egyszerű egy ilyen feladat: nagyon sok időre van szükség hozzá, lehetőleg egyszerre, mert ha van olyan folyamat, aminek nem tesz jót a megállás, akkor a lomtalanítás pont az.
Nem árt megtervezni se a Nagy Selejtezés fedőnevű akciót, hiszen anélkül könnyen káoszba fullad az egész. Egy ismerősöm szerint az a jó, ha van határidő egy-egy helyiségre, legyen az pár óra vagy nap, helyzettől függően. Másvalaki szerint a csoportosítás a jó módszer: kerüljenek külön-külön kupacba a megtartható, kidobandó, elraktározandó vagy elajándékozható holmik. A kupacolás után ezek sorsát azonnal rendezni kell, hanem fennáll a veszély, hogy rendre visszakerülnek a megtartandók közé. A kisgyerekek játékai általában így járnak, egy ismerős mesélte.
Mások szerint csak két kupacra lesz szükség: az egyikbe mennek azok a holmik, amik jelenlegi életünkben használatosak, például azok a ruhák, amelyek pont jók ránk, azok a sporteszközök vagy háztartási felszerelések, amelyeket hetente többször használunk. A másik kupacba kerülnek azok a holmik, amelyek a múltbeli vagy egy elképzelt, jövőbeni énünk kellékei: azok a ruhák-cipők, amelyek már nem jók ránk, de még őrizgetjük, vagy például egy hangszer, amelyen, ha időnk lesz rá, meg szeretnénk tanulni játszani. Ezekkel állítólag csak arra emlékeztetjük magunkat, hogy mi múlt el, és mi az, amit nem értünk el.
Úgy gondolom, a legtutibb módszer ebben a témában is a megelőzés lesz, hiszen amit nem halmozunk fel, azt nem is kell szétválogatni, kidobni vagy elajándékozni. Pénzt és időt is spórolhatunk, ha mindig csak azt vásároljuk meg, szerezzük be, állítjuk elő, ami szükséges, aminek megvan a helye az otthonunkban, az életünkben.
Barabás-Pál Hajnalka
.jpg)
