Évtizedes késéssel környékünkre is eljutottak a stílustanácsadók. De vajon mit tudnak, mitől lesz jobb nekünk általuk? – kérdezik sokan. Vannak, akik amolyan úri huncutságnak tartják ezt az egészet, ami nélkül jól megvoltunk eddig, és meg is leszünk, amíg nem híztuk ki a szekrényben lógó kiskosztümöt, a népiesre szabott lila „gálaruhát”.
A stílustanácsadók iránt egyelőre inkább a hölgyek érdeklődnek, mondjuk, főleg őket is szólítják meg. Azt ígérik, ha megtudjuk, milyen a színtípusunk, a testalkatunk és ahhoz milyen szabásvonal illik (avagy mibe öltözzék például a hideg nyár, aki körte), sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Eljönnek velünk bevásárlásra is (értelemszerűen nem akkor, amikor a heti betevőt szerezzük be), sőt a gardróbunkat is átrendezik, hogy könnyebb legyen reggelente hibátlan szettben kilépni az ajtón.

Talán tényleg úri huncutság, ha onnan nézzük, hogy kinek van pénze teljes ruhatárcserére, ha mondjuk kiderül, hogy amit eddig viselt, az előnytelen volt számára. Talán még azok is annak gondolják, akik inkább a kínai oldalakról, boltokból beszerezhető olcsó darabokra esküsznek, mert azt hiszik, hogy bármit megvehetnek szinte semmiért, és ritkán számolják össze, hogy a sok olcsó összesen milyen drága. Bizony, úri huncutság azokban a családokban is, ahol két-három gyermeket – netán serdülőt – nevelnek, mert az évekig elszippanthatja ám az öltözködésre szánt büdzsét.
Közben előszeretettel hangoztatjuk (önmagunk vigasztalására?), hogy nem a ruha teszi az embert. De hallani azt is, hogy fontos a külső, ez adja az első benyomást. Két, egymásnak teljesen ellentmondó kijelentés. Melyik az igaz? Vagy igazsága van mindkettőnek? És akkor hol van a stílus?  
Szerintem ott, ahol az önismeret. Ahol magunkat látjuk, nem a vágyott modellt, és tudjuk, hogy mi az, ami nekünk tetszik, s nem a kirakat bódít el. Ahol tudjuk, hogy meddig terjed a kényelem, és pont mennyi az a plusz „nőiesség”, ami nekünk még belefér. Ahol merünk bátrak lenni, akár abban, hogy követjük, akár abban, hogy nem követjük a divatot. Ahol teljesen felvállalható: ruhát azért veszünk, mert kell, vagy az öltözködés számunkra egyben önkifejezés is. Mert minden rendben van. Az is, amire esetleg a stílustanácsadó azt mondja, hogy nincs.