Mindegy, hol nyaral az ember. A lényeg, hogy egy ideig elfelejtheti a munkát, megszabadul az egyhangúvá váló hétköznapoktól. Az sem számít, hogy mivel foglalkozik az ember. Pihenésre, feltöltődésre mindenkinek szüksége van, különben jóval hamarabb lemerül, mint a Duracell nyuszi. Ugyanakkor nyaralni nem egyszerű dolog. Nem úgy működik, hogy egyszer csak abbahagyja az ember a munkát és másnaptól boldogan nyaral.

Úgy kezdődik, hogy körülbelül két hónappal a tervezett nyaralás előtt valami furcsa, enyhe feszültséget produkáló várakozás költözik az emberbe. Egy darabig nem érti, mi ez az egyre elviselhetetlenebbé váló állapot, de aztán tudatára ébred. Innentől kezdve számolja a napokat, vágja a centit. Majd eszébe jut, hogy a nyaralást meg is kell tervezni. Bárhová is megyünk, szállást kell találni. Azon kapjuk magunkat, hogy szabadidőnkben lázasan szervezkedünk. Felhívjuk barátainkat, akikkel együtt fogunk nyaralni, hogy egyeztessünk. Teljesen mindegy, hogy milyen apró részletkérdésről van szó, a lényeg, hogy lubickoljunk egy kicsit az eljövendő szabadság keblet melengető gondolatában. No meg azért is, hogy meggyőzzük magunkat: nem futurisztikus vágyálom, tényleg belátható időn belül felvirrad a szabadság napja. Ez a gondolat ugyanis erőt ad folytatni a munkát, húzni az igát addig a napig. A nyaralás előtti utolsó hét a legfeszültebb. Eszünkbe jut, hogy egy csomó fontos részletet még nem tisztáztunk. Például, hogy hol fogunk parkolni? Ha költséghatékonysági okokból meghirdettük valamelyik utazásmegosztó platformon az utunkat, akkor izgulhatunk azon, hogy vajon lesz-e utas? Egyre nehezebben tudunk ebben az időszakban a munkára koncentrálni, lélekben már nyaralunk, erőfeszítésünkbe kerül, hogy kibírjuk azt a pár napot. Indulás előtt egy-két nappal a várakozás szinte az elviselhetetlenségig fokozódik. Na jó, ez költői túlzás, de értik, mit akarok ezzel mondani. Mit pakoljunk be? Mire nem lesz biztosan szükségünk és hagyjuk inkább otthon, hogy ne cipeljünk magunkkal fölösleges terheket? Ezek mind kínzó kérdések ilyenkor. Azután eljön a várva várt nap és végre felszabadulunk. Felszabadulunk attól a feszültségtől, amelyet mi magunk teremtettünk saját magunknak. Volt ennek bármi értelme? Kellett ez nekünk? De már nem érdekel a válasz. Nyaralunk.