Hallottam ezt a mondást már norvég, finn, svéd szállóigeként is, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy honnan származik, de az biztos, hogy Európa „északabbi”, „északnyugatabbi” részein sokan élnek e szerint. Első angliai benyomásaim egyike, hogy alig értünk be a városba a reptérről – február volt, késő délután, de már sötét, a levegő rettenetesen nedves, és szitált is valami vízféleség az égből –, és a lányom lakásáig vezető séta alatt mindegyre kocogó, szaladó emberekkel mentünk szembe. Ugyanakkor Cambridge-ben – miközben én magamra vettem a ruhásszekrényt (úgy, hogy itthon a „mi” hidegünkben nem vagyok fázós) –, rövidnadrágos bringásokat, a csatornákon épp-hogy-felöltözött evezősöket nézegethettem.
Legutóbb, ugyancsak a ködös Albionban erdei kutyasétáltatás közben, egy kis vízerecske mellett kialakult nagyobbacska pocsolya felől hangos gyermekkacagás, visítás hallatszott. Közelebb mentünk, és azt láttuk, hogy felnőtt jelenléte nélkül legalább 10-12 kisgyerek önfeledten ugrált a vízbe, fetrengett a sárban, csúszott le a nedves domboldalon. Egyszerű vízhatlan kezeslábas volt rajtuk, gumicsiszma, néhányukon sapka, és sárosak voltak az orruk hegyéig. És boldogak.

Ilyet itthon nem láttam. Szerintem meglincselnék a szülők – verbálisan legalábbis – azt az óvónőt, tanítót, aki esőben, sárban is kivinné a rábízott gyermekeket a szabadba, sőt, földön fetrengésre bátorítaná őket. Hacsak nem muszáj kimenni, mi rossz időben a házban ülünk, a gyerekeket autóval visszük-hozzuk, jól beöltöztetjük, nehogy megfázzanak. Még láthatunk sállal bekötött szájú kisbabát is, holott már 30 évvel ezelőtt is mondták a gyermekorvosok, hogy ez milyen egészségtelen szokás.
Mindeközben lassan leszokhatunk a tiszta, éles hidegről, a tartós havakról, az év hidegebb periódusában, hónapokig egyre inkább az esős, havas esős, nyálkás, szürke, ködös időjárás lesz a mi részünk itt Székelyföldön is. Bevallom, én nem szeretem, legszívesebben átaludnám a sötét hónapokat, hacsak valaki nem delegálna erre az időszakra valahová délre dolgozni… De mivel itt élek, egy ideje próbálom az említett szlogen szerint berendezni az életemet ősszel, télen is. Szóval nincs rossz idő, csak rossz öltözet – mondogatom, és közben biztatom magam, így talán jobban eltelik az idő tavaszig…