Jenő kertje úgy festett az idén, mintha valami titkos csiga­gyűlés helyszíne lett volna. Reggelente, mikor kiment a veteményesbe azt hitte, a kopaszcsigák országos találkozójába botlott, mivel egy hadseregnyi csúszómászó állomásozott a közkedvelt zöldségei alatt.
Jenő, aki egyébként békés természetű, hirtelen kínai futókacsaként küzdött a frontvonalban. Elsőként hagyományos módszereket kapott elő az arzenálból. Sört csapolt a csigáknak, persze módjával, hisz a folyékony kenyér neki is jólesett, miként a csigáknak is, mert úgy nézett ki a dolog, hogy jó buli volt csigáéknál, mert úgy megitták, mint a maradékot Jenő. Talán még egy karaokeestet is szerveztek a kiskertben, amire Jenő másnap már nem emlékezett. A sör elfogyott, a csigák ámokfutása viszont nem ért véget, így következett a kávézacc, mert a csigák – a brit tudósok szerint –, ki nem állják a koffeint. Jenő gőzerővel főzte a dupla eszpresszót, de mint utólag kiderült, hamarabb kapott koffeinsokkot, mint a lábatlan vendégei, akik méginkább láb alatt lettek, mert a kávézacc hatására nemcsak éjjel falatoztak a finom levélzöldségekből, hanem nappal is folytatták. Jenő bekeményített! Előkészítette a nehéztüzérséget, a csigamérget. De hirtelen megvilágosodott: „Miért is pusztítsa őket, ha hasznot is hozhatnak?

Párizs megér egy csigát.” A Temesvári Hírlap is megírta anno: „A francia csigák nem egyszerű csigák többé, hanem vadak. Aki eddig még nem látott vad csigát, az menjen el Franciaországba, ahol holnaptól kezdve minden csiga vad. A francia kormány ugyanis elrendelte, hogy csigát ezentúl csak szabályos vadászati engedély alapján lehet fogni. Ez nemcsak a szép, kacskaringós csigaházak lakóira vonatkozik, hanem a piros és fekete meztelen csigákra is. A franciák a háztulajdonosi csigát megsütve fogyasztják, a meztelencsigából pedig levest főznek. Milliószámra fogyasztják a csigát, mely ilyen körülmények között komoly értéket jelent.”
Hoppá! – gondolta Jenő, a góbé csigára, s az ide migráló spanyolra sem kell vadászati engedély, így az itteni „vadakat” csak össze kell gyűjteni és egyenesen Párizsba küldeni. Mindenki jól jár vele. A gallok földjén valamennyien jóllaknak. A góbék megszabadulnak a kártevőktől, a zöldségek fellélegeznek, Jenő pedig csigában utazik és meggazdagodik. Az üzlet beindult. A francia éttermek sorban álltak a Jenő-féle csigákért. Mert Jenő, a csigabáró tudta, hogy minden csigának megvan a maga helye, és ha az a hely egy francia tányéron van, akkor ő, Jenő boldog. Tanulság: az előttünk csúszó problémák egy kis csavarral finomra főzhetők.