A kétezres évek elején a Hargita Megyei Autósport Bírók testületének tagjaként egy Argeș Ralira kaptam delegálást több csíkszeredai társammal. Autóba pattantunk egy péntek reggel, emlékszem, hétágra sütött a nap, pihenni pedig Törcsvár után álltunk meg. Ekkor már sejtettük a gyülekező felhőtömegből, hogy nem fog a bőrünk megbarnulni a naptól, de reménykedtünk abban, hogy nem ázunk majd bőrig, miközben sportbírói teendőinket végezzük. Tévedtünk.
Valahol Rucăr környékén elkapott a zápor, majd Câmpulung Muscelen egy igazi felhőszakadás fogadott. Fél óra alatt a város utcáin bokáig érő víz csobogott végig, mi pedig sportcipőinket nézve csak azt kérdezgettük egymástól, kinek mennyire ázott meg a lába. Hirtelen elhatározásból kiautóztunk a várostól alig pár kilométerre lévő gyorsasági szakaszig, amelyen aznap kellett volna teljesítenünk sportbírói feladatokat, és ledöbbentünk: mint egy patak, úgy folyt az utcán az esővíz, sártengerré változtatva a lejtős helyet.

Elég baljós hangulatban utaztunk vissza Câm­pu­lungra, aztán jött az ötlet: vegyünk gumicsizmát. Persze a központban sehol nem találtunk megfelelő boltot, aztán egy félreeső utcában, egy bódé előtt egyik társunk pillantotta meg a mezőgazdasági lábravalót. Az idős hölgy csodálkozva nézett ránk, amikor a gumicsizma felől érdeklődtünk, fél óra alatt tizenkét pár lábbelivel távoztunk. Mi a csizma miatt, ő pedig a bevétel miatt volt boldog. Egyébként még megvan a gumicsizmám, amelyet pityókaültetéskor és -szedéskor szoktam használni.
Most hasonló cipőben járok, és velem együtt több száz csíkszeredai lakos is. Ezúttal nem gumicsizmát, hanem kukákat keresünk. Több színben és méretben. Nem olyan utcait, hanem olyan házit, amibe majd szelektíven gyűjthetem a hulladékot. Igaz, egyelőre helyet is kellene keresnem az öt kisebb kukának a házban, és erre még nincs megoldás, ahogy a színválasztékkal sem vagyok kibékülve, ugyanis egy üzletben sem kapni olyan színű szemeteseket vagy akár műanyag vödröket, amelyek az okoskukáékra hasonlítanának.
Ha most boltos lennék, feltankolnék kukából, mert eső ide, gumicsizma oda, jó pénzt lehetne keresni, akárcsak a câmpulungi idős hölgy, aki nem biztos, hogy egyáltalán megfejtette-e, mire kellett a férfiaknak zöld, a hölgyeknek meg kék gumicsizma, és miért nem választott senki feketét, pedig abból is volt bőven a bódéban.