Ugye, ismerős a helyzet, amikor összefutunk a távoli rokonnal, régi kollégával, ezer éve nem látott szomszéddal, iskolatárssal, és pillanatokon belül jön egy kérdés, ami a magánéletünkre vonatkozik? Na, mikor jön a trónörökös? Még nem mentél férjhez? Mikor házasodtok össze? Babát vársz? Még mindig nem akartok gyereket? Unoka van? Hány? Jó sovány vagy, fogyózol? És apuka hol van?
Néha egy családi ebédnél is felröppenek hasonló kérdések, és annak, akinek válaszolnia kell, gyakran az étel helyett egyszer a torkában képződött gombócot kell valahogy lenyelnie, hogy kinyögjön egy udvarias választ. 

Határátlépések ezek a javából. Mert az ártatlannak tűnő kérdéseinkkel sosem tudjuk, hogy milyen fájó gombot nyomunk meg. Mert lehet, hogy a pár, akik kívülről nézve utazgatnak, gyarapodnak, és még mindig nincs gyermekük, évek óta küzd azzal, hogy valahogy összejöjjön a gyermekáldás. Mert lehet, hogy a nő, aki fölszedett néhány kilót és mi várandósnak tituláljuk, valami betegséggel küzd, akárcsak az, aki nagyon lefogyott. Mert lehet, akik már évek óta együtt élnek, de még nem házasodtak össze, épp párterápiára járnak a kapcsolatuk javításáért, az egyedülálló nő fájdalmas kudarcokon van túl. Mert lehet, hogy a gyermek, akit tologat az ismerős, nem unoka, hanem kissé később érkezett saját utód. Mert lehet, hogy apuka lelépett, netán egyedül vállalt gyermeket a nő, vagy épp válnak.
Valahogy meg kéne tanulnunk tisztelni mások magánéletét, és a ritka találkozások alkalmával nem firtatni olyasmit, ami nem feltétlenül tartozik ránk. Kényes helyzetek ezek, hiszen kevesen tudnak kibújni a faggatózás alól, mert nem akarják megsérteni a másikat. A kérdező meg van győződve, hogy az övé csak jóindulatú kíváncsiság, miközben a kérdezett azt sem tudja, hogyan szabaduljon és mit mondjon, miközben épp nem akar beszélni a saját belső gondjairól, nehézségeiről. Nehezen tudjuk kimondani, hogy ne haragudj, de most nem szeretnék erről beszélni, és nehezen is tudjuk fogadni, ha netán valaki ezt megfogalmazza. És a „jól van, na, én csak érdeklődtem” sértett replikát kell elviselnie annak, aki meg akarja húzni a saját határait. Ennél már sokkal jobb lenne, ha maradnánk az időjárásnál.  Ott nagyjából biztosak lehetünk, hogy nem történik határsértés.