Ha valaki megkérdezi, hogy mi a hétvégi programom, a válasz egyszerű: a tavaszi, nyári és őszi péntekek és szombatok többségén elegáns ruhában, keresztbe tett lábbal és egyenes háttal ülve fogyasztom ugyanazt az ételt egy étteremben, miközben a zenekar siratót játszik, én meg a nap végén otthagyom a fél fizetésem. Értsd: esküvőbe vagyok hivatalos. Korábban nem is tudtam, hogy mennyi barátom van. És ha azt vetik fel, hogy nekem mikor lesz esküvőm, két választ cse­rélgetek. Az általános: „Nagyon szívesen járok más esküvőjébe, de nem látom magam egy ilyen szintű buli középpontjaként.” Vagy a közönségkedvenc: „Amint lesz egy szabad hétvégém.”

Az alapkoncepció ugye az, hogy azért fogadom el az esküvői meghívást, mert szeretnék osztozni az ifjú pár örömeiben, megünnepelni a szerelmüket és bulizni egy jót a rokonaimmal, barátaimmal. A valóság viszont egy egyszerű meghívott esetében, aki ugye én vagyok, az, hogy először napokig (vagy inkább hetekig) keresem a tökéletes ruhát, a hozzá illő cipőt, táskát és egyéb kiegészítőket. Majd a nagy napon már korán reggeltől szépítkezek és készülődök, hogy aztán a 35 fokban először leolvadjon rólam a smink, majd az éhségtől majdnem elájuljak a templomban, hogy a mosoly az arcomra fagyjon a sok fényképezkedéstől, tehát megjárom a – saját léptékeimben mért – hadak útját, és még nem ettem egy falat előételt sem. Most már hat éve telnek a hétvégéim kisebb-nagyobb lakodalmakkal, valamennyi nagyon szép és jó, de közben próbálom beleképzelni magam a menyasszonyok (és igen, a vőlegények) helyébe, hogy ők mi mindenen mehetnek keresztül, amíg végre elhangzik a boldogító igen. És egyre biztosabb vagyok benne, hogy a hátam közepére sem hiányzik a felhajtás. Bocsi, anyu!
Nyilvánvaló, hogy az esküvőszervezés nem egyszerű műfaj, legtöbbször a pár akármennyire is igyekszik a lehető legjobbat kihozni a helyzetből, lesz valami, ami nem klappol. És akkor? Nem lehet minden tökéletes. Nem is kell mindennek tökéletesnek lennie. A lényeg, hogy együtt van a család.
A barátok jelenléte, meg a finom ételek és a jó italok elfogyasztása mellett az a fontos, hogy tisztességesen megünnepeljük két szerelmes boldogságát, közös életük első napját. A többi csupán felesleges sallang.