Hirdetés

A szereplők változnak, a történet nem

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 2 perc

Bizonyára sokan emlékeznek az Igenis, miniszter úr! című brit szatirikus vígjátéksorozatra. A nyolcvanas években készült, a kétezres években a Duna TV is vetítette. Hatalmas kedvencem volt. Olykor idézni is szoktam belőle, mert negyven év után is olyan aktuálisnak hat, mintha tegnap lett volna a bemutatója. A film írói könyvként is kiadták művüket, magyar fordítását nemrég kaptam kölcsön. 
Általában az a szokásos gyakorlat, hogy valaki megír egy könyvet, azt később filmre viszik, az olvasók a bemutató után panaszkodnak, hogy a könyv mennyivel jobb volt. Ezúttal azonban fordítva áll a dolog: előbb készült el a filmsorozat, azután adták ki a könyvet. Emiatt kíváncsi voltam, hozzá tud-e tenni bármit a könyv ahhoz az élményhez, amelyet a sorozat nyújtott. Tudott. Dacára annak, hogy Paul Eddington, Nigel Hawthorne és Derek Fowlds színészi teljesítményének dicséretére még nem találták fel a megfelelő jelzőt. Az írott szöveg ugyanis rugalmasabb a beszélt nyelvnél, egy tévévígjáték forgatókönyvéhez képest nem kell annyira feszes tempót tartania. Így több háttérinformáció fér bele és értelemszerűen több poén is. A nyitott kormányzásról szóló epizódban láthatjuk, hogy a frakcióvezető durván letolja Hackert, a minisztert, aki szóhoz sem tud jutni meglepetésében. A könyvben ellenben már olvashatjuk naplóbejegyzését, hogy mit gondol kollégája modoráról. „Durva paraszt. Tipikus frakcióvezető.” A filmsorozatot korábban többször is megnéztem mégsem untatott a könyv. Sőt!  Valószínűleg ennek ugyanaz lehetett az oka, amiért a sorozat is megunhatatlan: örökzöld témát dolgoz fel kiválóan. Pedig Gügész mítosza óta tudjuk, hogy a hatalom birtoklása még a legacélosabb jellemet is képes meghajlítani, az ember végtelenül esendő és a saját hiúságánál fogva könnyebb félrevezetni, mint az orránál fogva. Ahogy azt is nehéz megunni, ahogyan parodizálják az egyébként szomorú, de köztudott tényt: a hatalmi harcokban az jut előrébb, akinek jobb a „könyöktechnikája”. Aki meg szakértője bárminek is, jól teszi, ha beletörődik: nem jut túl messzire a hivatalnoki ranglétrán. A hatalom is olyan, mint egy színházi darab: a szereplők változnak, a történet nem.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!