Az elmúlt hetekben, a Toronyiránt egyházi, ökumenikus mellékletünk keretében történelmi egyházi felekezetek képviselőit kerestük fel, akikkel adventről, karácsonyról, az ünnepre való hangolódás lehetőségeiről beszélgettünk.
Okkal tettük fel nagyjából ugyanazokat a kérdéseket az interjúalanyainkak, hiszen kíváncsiak voltunk arra, hogy a katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus hitvilágban léteznek-e számottevő különbségek, ha Jézus Krisztus születéséről van szó, és kiderült, hogy mit jelent az advent azoknak az embereknek, akik nem ugyanabban a vallási rendszerben nevelkedtek.
Röviden össze lehet foglalni a beszélgetéseink tanulságát: a karácsony mindenkinek ugyanazt jelenti, vagy ugyanazt kellene jelentse. Sajnos a külsőségekre való figyelés negatív hatásai is ugyanúgy érintenek mindenkit.

Nehezebb ráhangolódni a lényegre, nehezebb időt szánni, időt szakítani másokra az „All I want for christmas is you.” idegbajt okozó, áruházakból induló, de egészen a hálószobánkig kísérő üres, semmitmondó üzenetektől visszhangzó társadalomban. Papoktól, lelkipásztoroktól, többször elhangzott az önmagunk kiüresítése, mint az ünnepre hangolódás lehetősége, de biztos vagyok abban, hogy senki nem úgy értette ezt az ürességet, mint ahogy azt a reklámokra figyelő, közösségi média fogyasztását túlzásba vivő, emiatt lelki ürességet tapasztaló embertársaink érzik. 
De legyünk őszinték. Ahogy mi is érezzük néhanapján. Az elénk tárt üresség is kiüresíthet. Amiért nem kell megküzdenünk, ami csak úgy ott van az orrunk előtt, de nem jelent semmit számunkra. Úgy érzem egyre cinikusabbá válok minden karácsony előtt. Látva a novemberben megjelenő karácsonyi fotózások eredményeit a Facebookon, melyeket legtöbb esetben igényesen berendezett stúdióban készítenek el a fényképészek, természetesen jó pénzért.
Karácsony gondolatától is illik boldog lenni, lehetőleg minél előbb, de ami még fontosabb, lehetőleg mindenki előtt a közösségi médiában. Félreértés ne essék, én is szeretem a hangulatos családi fényképeket, a szép fényeket és színeket, de az évekkel ezelőtt elindult „trend” a stúdióba zárt karácsonyról minden évben leszívja az energiáimat.
Nem hiába lett kihívás az ünnepre figyelés, a látszat ereje lassan mindennél nagyobb. Az idei karácsonyra senkinek nem kívánok tökéletes, makulátlan stúdióban díszekként csillogó családot, sokkal inkább kérek őszinte, húsbavágó beszélgetéseket, sminket elkenő örömkönnyeket, visító nevetéseket, őszinte érzéseket.