Van egy jelenség, amiről mindenki hallott már, de nem sokan láthatták saját szemükkel: a nő, aki pihen. Nem telefonál, nem főz, nem mos, nem szervez, nem „csak gyorsan elintéz valamit”, hanem egyszerűen csak van. Olyan ez, mint a teljes napfogyatkozás: ritka és rövid ideig tart. 
A nő pihenése nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Először is, a pihenésre rá kell készülni: rendet rakni, hogy ne zavarjon a káosz, kávét főzni, hogy ne forduljon gyors elalvásba a ritka mozzanat, és persze ki kell kapcsolni a telefon értesítéseit… közben még gyorsan rá kell nézni az üzenetekre, nehogy halaszthatatlan üzenet maradjon mellőzve. 

A nő pihenése így nem tétlenség, hanem egy logisztikai művelet. Először helyet kell szorítani neki a napban, aztán lelkiismeretileg is fel kell készülni rá, tisztázni fejben, hogy igenis megérdemelt a szünet, majd végül, ha minden csillag együtt áll, jöhet is a pihenés! Ami általában úgy néz ki, hogy a nő ül, és közben azon gondolkodik, mit kellene még elvégezni. Nem kellene inkább kivasalni, ami tegnap elmaradt? A vacsorához biztos mindent megvettem? Ennyi üldögélés után nem kellene inkább mozogni kicsit? A nő tehát pihen – de közben bűntudata van ezért.
A férfiak közben csendben állapítják meg, milyen jó, hogy végre megszusszan a nő, miközben ő épp három különböző családtag lelki egyensúlyát tartja karban gondolatban. A nő pihenése olyan, mint a számítógép alvó üzemmódja: kívülről nyugodtnak tűnik, de a háttérben ezer folyamat fut. Valójában nem pihen, csak más formában dolgozik. Belső karbantartást végez, újraindítja a rendszert, frissíti az érzelmi szoftvert. Mindezt csendben, lehetőleg úgy, hogy senkit ne zavarjon.
Mert a nő, ha pihen is, azt sem csak magáért teszi, hanem azért, hogy legyen ereje holnap mindent újra megcsinálni. Szóval, hölgyeim, ha ma este leülünk egy teával a kanapéra pár percre, ne érezzük magunkat restnek. Az újratöltés létszükséglet, nem csak magunk miatt.