Alig ért véget az észak-amerikai labdarúgó-világbajnokság, újra felharsant a kezdő sípszó a honi labdarúgópályákon is. A bajnoki rajttal együtt az előző évad legsikeresebb csapatai ismét kiléptek a nemzetközi porondra – hogy aztán a fellegekből szinte azonnal a realitás talajára pottyanjunk eredményeiket látván. Erdélyi magyarokként természetesen fél (olykor minden bizonnyal az egész) szemünket a magyarországi csapatok szereplése felé irányítjuk. Jelentem, ott sincs részünk több sikerélményben.

Ahogy mondani szokás, beárazott minket (értsd, a román és a magyar gárdákat egyaránt) a nemzetközi porond. Izlandi, örmény, lett csapatok ficánkolnak a közép-európai klubfutball ezen régiójának reprezentánsaival szemben. A csoportkör szinte bármelyik sorozatban elérhetetlen magasságnak tűnik. Hacsak a Ferencváros jó szokása szerint nem vívja ki a csoporttalálkozók lehetőségét, megmentve ezzel a régió becsületét, legalábbis részben.

Mindeközben a bajnokságban is útjára indult a labda. Történelmi és talán megismételhetetlen bravúr, hogy a honi élvonalban két székelyföldi gárda is szerepel. A Sepsi OSK egy év kényszerszünet után tért vissza az elitbe, míg az FK Csíkszereda bravúros rájátszásbeli teljesítményével, újoncként kiharcolta a bentmaradást. Most új lehetőség kapujában áll mindkét együttes, bizonyíthatják, hogy a futball él és élni akar Székelyföldön.

A pályán zajló események mellett ugyanakkor a székelyföldi futball jövőjét meghatározó kérdések is napirenden vannak. Az áprilisi magyarországi választások nyomán új helyzet állt elő a határon túli sporttámogatások terén, ennek hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül a két gárda tekintetében. Az elmúlt hetekben több alkalommal és több fórumon téma volt az előző magyar kormány által folyósított sporttámogatások várható elmaradása, illetve annak hatása a székelyföldi csapatok működésére. Mint eddig is számos alkalommal, a két klub vezetősége eltérően nyilvánult meg e téma kapcsán. Míg Diószegi László úgy fogalmazott, hogy az elmaradó támogatások nélkül önerőből aligha tudja finanszírozni hosszú távon az OSK működését, addig a csíkiak első embere, Szondy Zoltán szavaiból inkább az cseng ki, hogy Csíkszeredában nem ijedtek meg. 

A két csapat mindenesetre nekivágott az új szezonnak, az akadémisták visszatértek, hamarosan a legkisebb korosztályok is visszamennek a pályákra. A kérdés marad a levegőben: meddig futballozhatnak ilyen szinten, ilyen körülmények között ezek a fiatalok? Meddig lesz első osztályú futball Székelyföldön?

Mindez azonban a jövő zenéje, most koncentráljunk a jelenre! Drukkoljunk csapatainknak idehaza és a nemzetközi porondon. A nemzetközi kupaszereplés már csak azért is fontos, hogy ne kelljen már minden évben a béka hátsó felének magasságából kezdeni a selejtező-sorozatokat. Mert a derék kétéltűek hátsó fertályától bizony meglehetősen messze helyezkedik el a futballvilág sztratoszférája, amiben lubickolhattunk a mögöttünk lévő, rekordok sorozatát megdöntő, valóban kiváló világbajnokság ideje alatt. A kérdés, a békás hasonlatnál maradva, hogy az üvegedény alján kuksoló levelibékáink (érts klub- és nemzetközi csapataink) mikor indulnak meg fölfelé a létrán?

Addig is szurkoljunk, drukkoljunk, menjünk ki a stadionokba, nézzünk meccseket, vigyük a gyermeket edzésekre, szervezzünk focit a haverokkal! Mert a foci játék, örömforrás és leginkább sport. Akár földön, akár levegőben, vegyük ki belőle a részünket!