Elképesztő a politikai színjáték, ami most Bukarestben zajlik kormányalakítás címén. Olyannyira, hogy ide az elképesztő jelző egyszerűen kevés. Örök szkeptikusok mondhatják erre, hogy ez a dolgok természetes menete a Dâmbovița partján, nincs itt semmi látnivaló, elvégre a szélsőjobboldali pártokat leszámítva itt már mindenki kormányzott mindenkivel, és mindenki becsapott már mindenkit legalább háromszor. Románia az az ország, ahol nem érdemes megtanulni a miniszterek nevét, mert mire a kabinet valamennyi tagjáét rögzítjük a fejünkben, addigra leváltják őket. 

Mégsem kellene ebbe beletörődnünk. Ha megakadályozni nem is tudjuk, hogy az ország vezetését szinte állandó jelleggel hatalmi játszmák ejtsék túszul, az elvárásainkból ne engedjünk. Ha mást nem is tehetünk, legalább tegyük szóvá: ez így nincs rendben.

A politikusok állandó fogadkozásaival, hogy majd most minden jóra fordul, csak még kicsit tartsunk ki, amíg megoldják a problémákat, tele a padlás. Olyan régóta húzódik a kormányválság, hogy lassan ott tartunk, mindegy, hogy hívják a miniszterelnököt, mindegy, ki jut bársonyszékhez, de osszák már el ott fent a koncot, és kezdjenek el végre dolgozni, és kormányozzák az országot. 

Lehet, nem zavarna ez bennünket különösebben, ha nem a mi zsebünkre menne a játék. De az a helyzet, hogy az érdemi, kiszámítható kormányzás elmaradásának költségeit velünk fizettetik ki. Aztán rákenik az inflációra, mintha a hiúsági csörtéiknek nem lenne erre semmilyen hatása. 

A kormányválságok forgatókönyve viszonylag egyszerű. Valaki kirobbantja a válságot, felmondja a koalíciós megállapodást, és minden felelősséget partnereire hárít. Azok megütköznek ezen, megsértődnek, és kijelentik, hogy soha többé nem állnak szóba a megállapodást felmondókkal. Esetünkben előbbi szerepét a Szociáldemokrata Párt (PSD), utóbbit a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) játszotta. Sorin Grindeanu PSD-vezérnek nem tetszett Ilie Bolojan szikár vezetési stílusa, ezért úgy döntöttek, megszabadulnak tőle. A PNL meg is sértődött, ahogy az elő van írva. 

– Nem tetszett, ahogy kormányoztunk? Akkor kormányozzatok ti! – mondták.

– Nem vagyunk hülyék most kormányozni. Hogyne, hogy mi vigyük el a népszerűtlen intézkedések miatt a balhét! – válaszolta a PSD. 

– De hát kormányozni csak kell valakinek. Ha nem tetszett a szakértői kabinet, amit javasoltam, csak azért is ti fogtok kormányozni – szólt rájuk sértődötten az államfő.

Nem tudjuk, így történt-e, de tény, hogy Nicușor Dan Eugen Tomac visszalépése után a PNL alelnökét, Adrian Veșteat jelölte ki leendő miniszterelnöknek. Ezzel a húzással a pártszakadás szélére sodorta a PNL-t. Azok ugyanis két pártra szakadtak. Egy részük hű Bolojan pártelnökhöz és az általa képviselt politikához, míg a másik tábor szívesen folytatná a kormányzást Veștea alelnökkel. A kormányzás folytatása azonban megalázó lenne ilyen körülmények között Bolojannak, érthető, hogy nem akarja beadni a derekát. A szocik meg röhögnek a markukba, mert jelen állás szerint bármi történjék is, ők jól fognak kijönni belőle.

Így játszadoznak odafenn, a hatalom sakktábláján ide-oda tologatva a bábukat. Mi meg idelenn szívjuk a fogunkat, hogy ma is drágult az euró, a hús, a benzin, a zsebünk meg üres. Ébresztő! Ideje dolgozni!