Miközben az országban az adóterhek drasztikus megemelésével kapcsolatos aggodalmak miatt sorra szervezik a tiltakozó akciókat, a derék hazai futballszövetség sem tétlenkedik. Gondolták az igazságos futballvezetők: adók ide, illetékek oda, asztalra csapnak ők is. Szétnéztek hát a hazában, honnan lehetne valami kis pluszbevételre szert tenni, és akkor jött a megvilágosodás: itt van ez a csíkszeredai focicsapat, kicsi is, magyar is, nosza, büntessük meg őket alaposan! Lesz itt bevétel, csak alkalmazzunk egy szabályt nyakatekert módon, és dőlni fog a lé.

Mit is lehetne rájuk fogni? – törték az agyukat a bukaresti sportvezetők. S akkor rátaláltak a megfelelő cikkelyre: hiszen ezek magyarok, biztosan utálnak minket, és egyetlen cél lebeg a szemük előtt, hogy fordulóról fordulóra hergeljék a többséget. Kezdődött azokkal a provokatív mezekkel, amiket a játékosokat a pályára kísérő gyermekekre húztak. Égszínkék anyag, Székelyföld felirat, te jó ég, hol élnek ezek?! Székelyföldön, ami nem létezik? Ugyan már, ezt nem lehet, hiszen az ellenfél játékosai eleve frusztráltan, megfélemlítve mennek ki a pályára, ha egy ilyen mezes kisgyermek kézen ragadja őket. 
Aztán itt vannak a szurkolók. Kitesznek ezek magyar zászlót, székely zászlót, magyarul kiabálnak, amit nem is értünk. Biztos kilencven percen át az autonómiáról zeng az ének, az meg kinek jó? Addig óbégatnak, hogy jövőre majd útlevéllel jöhetünk ide meccset játszani, és akkor hiába egyesülünk Moldovával, oda a nagy(obb) Románia.
De mivel büntessük őket? Hiszen nem szidják az országot, a játékosokat sem köpködik. Megvan, hiszen ez diszkrimináció! Félelemkeltés! Rasszista, xenofób, diszkriminatív, megalázó… Hogy miért? Csak! Ha már nem mennek vissza Mongóliába, ahogy szépen megkértük őket, vagy nem neveznek a magyar bajnokságba, ahol a helyük volna, hát fizessenek. Jó sokat! Mert velünk nem lehet kukoricázni!
Hogy miért nem azokat büntetjük, akik botrányt kelteni érkeznek Csíkszeredába? Miért nem azokat a klubokat ítéljük el, akiknek a szurkolói magántulajdont sértenek, rombolnak, zászlókat szaggatnak, éttermek udvarán verekednek? Azokat, akik minősíthetetlen hangnemben szidnak egy szomszédos országot, akik egy egész nemzetet a pokolba kívánnak, és ennek rendszeresen hangot is adnak? Nem, nem büntetjük őket, hiszen valójában ők áldozatok, akik hétről hétre kellemetlen érzésekkel távoznak Csíkszeredából, akiket önérzetükben, nemzeti büszkeségükben aláznak meg azzal, hogy ezeket a zászlókat kell nézniük.
Most meg itt van a Ferencváros, meg a Honvéd, s azzal jönnek, hogy ők fogják kifizetni a büntetést. Ezek is mit képzelnek? Ez a mi nemzeti, szuverén büntetésünk, csak ne fizessék ki, majd mi megmondjuk, hová tegyék a pénzüket! Hogy fogjuk így ezt a magyar klubot ellehetetleníteni, ha folyton valaki a segítségükre siet? Márpedig ez a cél, nem mondtuk? Menjenek vissza a „B”-ligába, vagy a megyeibe, kit érdekel, csak ne legyenek szem előtt. Mégiscsak hallatlan, hogy minden héten ezeket kell nézni a tévében, a szerencsétlen kommentátoroknak meg beletörik a nyelvük a „kszíkszeredába”. A játékosok neveiről nem is beszélve: Eppöl, Hegedus, Száláj, Benceveg, Bodo… S még képesek leigazolni ezt a Tázstit. Mi lesz még itt?
Megmondom én, mi lesz itt, kedves szövetségi apparátus! Futball lesz, ha tetszik, ha nem. Az FK nem fog eltűnni a süllyesztőben, sőt, az is lehet, hogy ősztől a „Szepszi” is visszatér. Na, akkor lesz itt haddelhadd! Két csapat egy nem létező régióból. Skandallum!