Emlékszem, annak idején mekkora médiahűhó kerekedett az első olyan statisztikákból, amelyek Romániát az utolsó helyre sorolták a lakosság fogkrém- vagy dezodorfogyasztása alapján. A 2010-es évek heppje volt ez, a hírtelevíziók ankétnak maszkírozott pletykafélóráiban a műsorvezető komor, kopogó tagmondatokban olvasta kamerába a zsenáns verdiktet, majd hátradőlt, és hagyta a meghívottjait harminc percig (plusz három reklámblokk!) egymás szavába vágni a nemzet hónaljáról. Az egészet le lehetett volna tudni annyival: Kezicsókolom, kevesebb fog, kevesebb fogkrém! Ehelyett persze a csatornák heteken át csócsálták a témát és éltek a szekunder szégyen habosításából.
Mindez összehasonlítási alapként jutott eszembe nemrég, amikor azon bámultam, milyen gyorsan, szinte észrevétlenül kikerült a figyelem homlokteréből az Eurostat utóbbi, könyvolvasási szokásokat vizsgáló statisztikája. Ami szerintem igazságtalan a média részéről, tekintettel arra, hogy Románia ezen a téren is éppúgy utolsó helyet ért el!

Az Európai Statisztikai Hivatal augusztus 9-én nyilvánosságra hozott adatai szerint az EU-tagállamok közül Romániában olvasnak a legkevesebben könyvet: a lakosság alig 29,5 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónap során olvasott valamilyen könyvet (nota bene, ebben benne vannak a hazugok is), s ezzel épp csak sikerült lemaradni Ciprus (33,1%) és Olaszország (35,4%) mögött. Viszonyításul: az uniós átlag 52,8 százalék, vagyis az EU lakosságának több mint fele olvas könyveket, a magyarországi mutatószám ehhez közelít (52,3%), a könyvkupac tetején pedig Luxemburg egyensúlyoz 75,2 százalékkal, mögötte Dánia (72,1%) és Észtország (70,7%). Ennyi év után nem esküdnék rá, de mintha ezek az országok a fogkrémfelhasználás terén is az élbolyban lettek volna – esetleg érdemes lenne kivizsgálni, van-e összefüggés. A 16 évesnél idősebbek könyvolvasási szokásainak felméréséből továbbá kiderül, hogy Romániában a fiatalabbak olvasnak gyakrabban és többet: a 16–29 év közötti korosztály 52,9 százaléka rendszeresen, a 30–54 év közöttieknél ez az arány már csak 28,4 százalék, 55–64 év között 22,7 százalék, míg a 65 év fölöttieknél 18,9 százalék. A nők olvasnak többet. Az Eurostat 2022-es adatokból dolgozott – de ha valaki arra spekulálna, hogy azóta valamilyen könyvolvasási vitustánc tört ki Romániában, tanulmányozza az Országos Statisztikai Intézet (INS) ez év február 7-én közzétett adatait. Melyek tanúsága szerint 11 millió romániai nem olvasott egyetlen könyvet sem a megelőző egy év során. A megkérdezettek közül a jobb érzésűek azt mondták, azért nem, mert nem volt idejük, az őszintébbek pedig azt, hogy az olvasás egyáltalán nem érdekli őket. A statisztika szerint városon kétszer annyi ember (40%) forgat könyvet, mint vidéken (18%), de ebben a felmérésben már a 16–24 éves korosztály 39 százaléka mondta, hogy ha az olvasás és a krokodilokkal teli medencébe ugrás között kellene választani, elgondolkodna, 29 százalék pedig azt, hogy fontos teendői miatt úri huncutságokra nincs ideje. A felmérés szerint nemcsak a betűs, szögletes és lapos tárgyaktól idegenkedünk: a lakosság 60 százaléka kerüli a múzeumokat, színházakat és a többi becsületsüllyesztőt. 
A jegyzet utolsó bekezdésében lamentálhatnék az olvasóvá nevelés útjába hordott torlaszon, azon, hogy ment-e a könyvek (sutba vágása) által a világ(látásunk) elébb (a falnak), vagy aggódhatnék a fiatalokért, mert nagyon nem mindegy, hogy könyv vagy videó, Gutenberg vagy Zuckerberg, esetleg idézhetném olvasásszakértők következtetéseit a könyvforgatás neu­robiológiai hasznáról, vagy megpróbálhatnék a lélekre hatni („mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad”). De most nem ezt teszem, hogy ne vádoljanak azzal: olyan vagyok, mint anno a hónaljszpré-skandallumok „szakértői”. Ehelyett másra irányítanám a figyelmet. A könyvolvasás-válsággal párhuzamosan még soha nem volt ennyire egyszerű a könyvek világához való hozzáférés, mint most. Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson ingyen elvihető, cserélhető kötetek vannak utcai könyvszekrényekben, a könyvtárak készletszelektálásokat tartanak, az apáink által negyed fizetésenként évtizedek alatt faltól falig könyvespolcokra pakolt családi könyvtárak az örökösök terhére vannak, szabadulnának tőlük. És a kortárs szerzők, újdonságok tekintetében munkájukat igényesen, magas szakmai nívón végző kiadókért nem kell Pestig, Bécsig menni, itt vannak Székelyföldön, ha meg úgy szeretnénk, akkor tengerentúli kiadásokat is napokon belül házhoz hoz a futár. Írás a falon: most helyben lehet olyan tudást és készséget szerezni, amelyből hamarosan világszinten hiány lesz.