– Fiam! Mi ez már megint?! A kérdést jóapám szegezte nekem. Felháborodottság volt a hangjában, de nem rám haragudott. Az okostelefonját mutatta, a képernyőn a sokadik kattintásvadász címet, amely szenzációt ígért, de csak hírnek is alig nevezhető, lapos információt tartalmazott. Rengeteg ilyet látok naponta, ezért megvontam a vállam: ilyen az internet. Pedig teljesen jogos volt a felháborodása.
Sajnos, az ember hajlamos beletörődni az olyan dolgokba, amelyeken nem tud változtatni. Az ég kék, a fű zöld, a kattintásvadász portálok meg vérlázítóan pofátlan címekkel próbálnak minél nagyobb nézettséget elérni. Pedig lehet, hogy nem kéne. Mármint beletörődni. 
Ha fásultan tudomásul vesszük, hogy az internet már csak olyan, hogy naponta ipari mennyiségű trágyahalmot próbál legyúrni a torkunkon, végképp semmi és senki nem parancsolhat megálljt az ehhez hasonló szellemi túlkapásoknak. Bár az is lehet, hogy a kattintásvadász címekkel kapcsolatban erős túlzás a „szellemi” szót használni. 
A kattintásvadász egyébként a szintén széles körben elterjedt angol clickbait magyar megfelelője. Érzésem szerint a magyar változat picivel eufemisztikusabb az angol kifejezéshez képest. A „bait” ugyanis csalit jelent, beetetést, jelentéstartalma gazdag, kiterjed az átverés szavunkra is. 

A kattintásvadász címekkel ugyanis egyáltalán nem az a gond, hogy figyelemfelkeltők. Egy jó cím igenis figyelemfelkeltő. Az újságírás alapvetései közé tartozik. A gond azzal van, hogy a beetetős címek mögött nincs valódi tartalom, néha semmilyen tartalom sem. Magyarán átverik az olvasót, miközben azt üzenik neki, hogy a kattintásvadászat is olyan, mint a háború és a szerelem: mindent szabad.
Márpedig ez újságíróként is zavar. Mit zavar, kifejezetten bosszant! Azért bosszant, mert aláássa a szakma hitelességét. Hiába törekszik a hagyományos sajtótermékek zöme a korrekt tájékoztatásra, hiába tartják be a szakma szabályait, a kattintásvadász portálokat olvasva óhatatlanul az lesz az olvasók véleménye, hogy „ilyen a média”. 
Márpedig ezt az általánosítást visszautasítom! De rohadt nehéz úgy érvelni amellett, hogy létezik korrekt sajtó, az információkat ellenőrző tájékoztatás, hogy közben lépten-nyomon belefutok magam is a szenzációhajhász címekbe, amelyek mögött nincs tartalom. Elég, ha arra gondolunk, hogy a minap épp az FK Csíkszeredáról terjesztett valótlanságot az egyik román sportbulvárlap. Illetve nem csak az egyik. Becsületükre legyen mondva, legalább elismerték tévedésüket. Úgy tűnik, a tények mégiscsak makacs dolgok. 
Némileg idevág, hogy néhány napja egyik ismerősöm szóvá tette, a háztartások átlagjövedelméről szóló cikkünk alatti kommentekből az derült ki számára, hogy egyes emberek nem értik az alapvető fogalmakat. Hogy az átlag nem az „átlagembert” jelenti, az átlagjövedelem kiszámításakor beleszámolják az informatikusok, a banktisztviselők, sőt a bankigazgatók fizetését is. Továbbá figyelembe veszik, hogy egy háztartásban több kereső is akad. Ezért fordulhat elő, hogy az átlagjövedelem magasabb lesz annál, mint amennyit a legtöbben hónap végén hazaviszünk. Mondtam is az ismerősömnek, hogy majd írok egy jegyzetet Hermeneutikai zavar címmel. Azt mondta, ne tegyem, mert nem fogják érteni. Mondtam jó, akkor alkalmazzuk a kattintásvadász megoldást. Nem fogod elhinni, miért nem érted.