Fiatalon az alkotó ember mások élményeit szűri át magán az alkotási folyamat során, az idő teltével pedig egyre inkább előtérbe kerülnek a személyes élmények, ezek épülnek be műveibe. A mások által megélt élmények általában olvasmányélmények, az olvasóra, befogadóra gyakorolt hatásuktól nem lehet eltekinteni. Az élmény meghatározása A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „Olyan esemény, történés, amelyet az ember lelkileg is átél, s amely mélyebb hatást tesz rá, ill. az a lelki folyamat, amellyel bizonyos jelentősebb eseményeket, történéseket a saját maradandó lelki tartalmává alakít.” A lélektanban az élmény „Az átélő tudatnak közvetlen, szemléletes, a gondolkodás és ítélő tevékenység számára mintegy nyersanyagként adott tartalma; tapasztalás”.

Élményszerzésre kínált remek alkalmat a hét végén több, a magyar költészet napja alkalmából szervezett esemény. A gazdag kínálatból két eseményt választottam, az egyik a Markó Béla verseiből ihletett filmeket és az alkotókkal – a költővel és a rendezővel folytatott – értelmező beszélgetést kínáló Közös út – A vers és a film találkozása című esemény volt a Csíki Mozi túl nagynak bizonyult termében, a másik pedig a Csíki Játékszín kamaratermében szervezett rendhagyó könyvbemutató: André Ferenc Százhúsz csikorgó télen át (Gutenberg Kiadó) című kötetének genéziséről beszélt az alkotó felkészült faggatója kérdéseire válaszolva, majd a társulat művészei szólaltatták meg a költő zenei közreműködésével a kötet műfaji megjelöléséhez híven – Hangjátékok József Attilára – a kötetbe foglalt alkotások egy részét. A két esemény közös vonása a vers, a líra színészek általi, olykor sajátos értelmezésű megszólaltatása, a zene, valamint a mondanivalót hangsúlyozó, kiemelő képi világ volt. Ez utóbbit a Markó-verseknél a Simó Franciska rendező által elképzelt és a stáb által megvalósított filmvilág, az André-féle produkcióban pedig a Hatházi Rebeka által a kötetet illusztráló kollázsainak sorozata jelentette.
A film vetítését, illetve a kötet verseiből válogatott műsor megtekintését keretező beszélgetéseken az alkotók a versek születését kiváltó élményeikről számoltak be. Markó Béla hívta fel a figyelmet arra, hogy minél idősebb és minél több élményt megélt a szerző, annál inkább kerülnek alkotásainak homlokterébe a személyes tapasztalatok, átvéve az olvasás, tanulás során szerzett élmények helyét. Állítását mintegy igazolta a jóval fiatalabb pályatárs, André Ferenc, aki olvasmányélményeiből ihletődve alkotta meg József Attila gondolatait tükröző, többnyire vele kortárs költők nyelvezetét, stílusát, modorát alkalmazva, kínosan vigyázva arra, hogy a versek ne váljanak modorossá, ne csapjanak át paródiába.
Feltöltődve, élményekkel gazdagodva hagyhatta el mindkét eseményt a néző: a vers élményét a színészi játék, a zene és a látvány nyújtotta élmény fokozta, teljesítette ki közösségi élménnyé.