Tavaszi nagytakarítást hirdetett meg több város és község önkormányzata, de az időjárás szelídülésével egy időben civil szervezetek, egyesületek is mind nagyobb számban vállalkoznak rá, hogy szebbé teszik a környezetüket. Évről évre több, nagyrészt önkéntességre épülő, szemétszedési és takarítási akciót szerveznek, de valahogy a szemét mennyisége is egyre több lesz. Napi szinten települések között utazva arra lettem figyelmes, hogy nemcsak az út mentén, hanem a szántóföldeken is rengeteg elszórt hulladékot hord a szél. Erdőn-mezőn járva pedig szemétkupacok sokasága rontja a látványt: még mindig vannak olyan személyek, akik figyelmen kívül hagyják a hulladék elszállítására irányuló szolgáltatásokat és egyszerűen kiviszik a természetbe azt, ami nem oda való. Az évek óta visszatérő probléma megoldásáért egy önkormányzat drónt vásárolt, hogy ezzel a megfigyelési módszerrel riassza el a szemetelőket, hiszen a tetemes pénzbírság ellenére sokan kockáztatnak. Pedig a szokásos, hetente-kéthetente elszállított hulladéktípusok mellett a tavaszi nagytakarítás alkalmával több településen szerveznek lomtalanítási akciót is, ilyenkor a használt bútorokat, gumiabroncsokat, síküveget, háztartási eszközöket és ócskavasat is el lehet szállíttatni, csak élni kell a lehetőséggel…

A fogyasztói társadalom olyan mennyiségű szemetet termel, amelynek válogatása, elszállítása, kezelése és az ezzel járó költségek fedezése jelentős fejtörést okoz egyéni és rendszerszinten is. Egyre többfajta hulladéktípus keletkezik, sokan megkérdőjelezik a szelektálás fontosságát, mondván, „úgyis egy helyre borítják le”, nincs tudatosság abban sem, hogy megpróbáljuk csökkenteni a mennyiséget, akár úgy, hogy kevesebb csomagolt terméket vásárolunk, akár azáltal, hogy hosszabb élettartamú, jó minőségű ruházatot, elektronikai eszközt, bútort és más egyebet veszünk. Mindeközben vészesen közeleg az időszak, amikor mennyiségre fizetünk majd a szemét elszállításáért, és annyi bizton előre jelezhető, hogy jelentős összegeket… 
A tavaszi nagytakarítást azokon a helyeken végezzük el, amelyeket magunkénak érzünk: a házunkhoz, tömbházunkhoz tartozó terület megszépítése, gondozása mellett egy-egy városrész, park, természetvédelmi terület, intézmény udvara fontos-e annyira nekünk, hogy tisztán tartásában részt vegyünk, áldozva a szabadidőnkből? Vagy „csak” arra vigyázunk, hogy ne okozzunk kárt a természetnek, s gondoskodunk róla, hogy amennyi szemetet termeltünk, az biztosan a megfelelő helyre jusson – ne patakmederben, fenyőfa tövében vagy az út szélén maradjon? 
Egy kezdeményezésnek köszönhetően iskolás diákok fogadtak örökbe egy, a településükhöz tartozó külterületet, amelynek tisztán tartásáért egész évben felelnek: számukra felnőttként már természetes lesz, hogy a tiszta környezet nem csak a kapun belül fontos, és nem csak tavasszal kell kiemelten figyelni arra, amiért felelősséggel tartozunk.