„A kézilabdát taccsra tették, és most a teremfoci is megomlott” – gyakran hangzik el mostanság az udvarhelyi sportszerető közösség köreiben azt követően, hogy anyagi okokból a város kézilabdacsapatát, a VSK Székelyudvarhelyt az élvonal helyett ősztől a másodosztály középmezőnyébe várják, illetve a legutóbb bajnoki döntőt játszó és a VSK-hoz besoroló teremlabdarúgó-csapat a következő idényben annak is örülhet, ha elcsípi a felsőházi szereplést. A drukkerek csalódása érthető, a két alakulat képes volt hétről hétre megtölteni az udvarhelyi sportcsarnokot. Kérdés, hogy az új mérce, a langyos középszerűség mennyire lesz vonzó a szurkolók számára.

Nyilván az udvarhelyi városvezetés helyzete sem egyszerű, a székely anyaváros mondhatni a csőd szélén áll, és a jövőben nem áll módjában, és nem is nagyon akar évi 7 millió lejt áldozni a sportra. Legalábbis nem a versenysportra. Erre persze a sportbarátok is tromfolhatnak, hogy a működési költségekre évi 117 millió lejt elporlasztó városháza a tavalyi évhez képest nagyobb összeget, közel 17 milliót fordít idén a kulturális intézményeinek fenntartására. Való igaz, egyik alma, másik körte, erről vitázni teljesen fölösleges, a sportbarátok elégedetlensége amúgy sem ebben keresendő, hanem az önkormányzat kommunikációjában. Régen a rossz hír hozóját lefejezték, ma elég, ha egy önkormányzat bénázik a kommunikációval – a végeredmény így is, úgy is bizalomvesztés, értetlenkedés, sőt hosszú távon még politikai károkhoz is vezethet.
A kézilabdacsapat esetében a döntéshozók már hónapok óta tudták, hogy hiába küzdenek az élvonalban maradásért, nem lesz rá pénz, de ezt csak utolsó pillanatban „közölték ki”. Talán abban bíztak, hogy ha magától megoldódik a helyzet – értsd: kiesik a csapat –, akkor nincs mit magyarázni. Nem jött össze.
Azt hangoztatták, nem korrekt magánsport­klubokat közpénzből finanszírozni, erre idén félmillióval megnövelték a sporttámogatások keretét, és a korábbi évek legnagyobb összegének közel dupláját adták a nagypályás focira. (Zárójeles megjegyzés: a futball akár többet is megérdemelne. Ez a 200 ezer euró semmiség ahhoz képest, amit más harmadosztályos csapatok közpénzes támogatásként megkapnak: a Besztercei Gloria 8 milliót, a CS Dinamo 1,2 milliót, a tízezer lakost számláló CS Tunari 550 ezret. Euróban. A tavaly még másodosztályos FK Csíkszeredát jobb, ha nem is említjük, az más dimenzió, és az a közpénz nem lejben, hanem forintban gyökerezik – a Golazo sportszaklap szerint pedig a tavalyi összeg 8,1 millió euróra rúgott.)
Visszatérve az önkormányzat kommunikációjára, most annak a hírnek a „kiközlését” várom, hogy mi a helyzet a pályázati sporttámogatásokkal, amelyek ügye jogi útra terelődött, és megtörténhet, hogy emiatt az udvarhelyi sportklubok nem kapják meg a megítélt összegeket. Korábban azt közölték, ez a veszély nem áll fenn, most azt mondják, ez csak a női focit érinti, viszont több forrás is megerősítette, hogy a felnőttcsapatoknál minden egyes támogatás odaítélését felfüggesztették. Jó lenne erről többet is tudni. És főleg az igazat.
Kis pénz, kis foci – mondta állítólag Puskás Öcsi, így a jövőt illetően az udvarhelyi sportbarátok várhatóan túl sokra nem számíthatnak. És hogy a döntéshozók miként látják az udvarhelyi sport jövőjét, szerintem ez egy háromesélyes kérdés: 1. Nincs semmiféle elképzelésük; 2. Van elképzelésük, de az nem jó semmire; 3. Van egy jó elképzelésük, de nem tudnak mit kezdeni vele.
És van még egy dolog, amivel az udvarhelyi sportbarátok többsége nem tud mit kezdeni. Ínséges időkben minden tételt megnéz az ember – így egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: van-e bármi értelme Udvarhelyen jégkorongszakosztályt fenntartani, ha két lépéssel arrébb fellegvárak tornyosulnak? Vagy csak azért fizetjük az évi hatszázezret, hogy legyen hol korizni, ha enyhék a telek?
Igaz, így nemcsak a sportsikereket, de ama reményeinket is tudjuk jegelni, hogy lesz még jobb sorsa is az udvarhelyi sportnak.