Választási év az idei, egyre szaporodnak az ezzel kapcsolatos bejelentések, események. Ha egy más bolygóról figyelik a képes beszámolókat, azt gondolhatják, hogy a földlakók mind nadrágos, nyakkendős, gyakran szőrös arcú lények, és valami nagy dologra készülnek. Nézzék csak vissza az elmúlt néhány nap politikai híreit, hogy lássák, nem vicc ez a mondat. Még csak nem is vicces, mert előrevetíti, hogy ami a nők politikai szerepvállalását illeti, ebben a választási ciklusban sem várható változás. Bár a népességet nagyjából fele-fele arányban alkotják nők és férfiak, a döntéshozatal, az irányítás továbbra is a férfiak kezében van. Az országban, megyénkben, a legtöbb hazai politikai alakulatban, így az RMDSZ-ben is – bár az mindenképp értékelendő, hogy a szövetség már évek óta, a nagy pártokat és a törvényhozást is megelőzve bevezette az egyharmados női kvótát. 

A négy évvel ezelőtti helyhatósági választások során Romániában 5,4 százalék volt a polgármesteri mandátumot nyert nők aránya, az RMDSZ színeiben pedig országosan öten kerültek vezetői tisztségbe, és egyetlen nagyobb település élén sem áll nő. A parlament 466 tagja közül csak 88 nő, ráadásul a mostani arány, ez a halovány 18 és fél százalék kisebb, mint a 2016–2020-as ciklusban. Halkan jegyzem meg: az európai átlag 32,5 százalék… Az Európai Parlamentben a nők aránya már majdnem 40 százalékos, a romániai delegációban ennek fele. Az RMDSZ jelöltlistájának harmadik helyére most egy hölgy került, bár Szilágyi Dóra jelenlegi MIÉRT-elnök abból a pozícióból várhatóan nem megy Brüsszelbe. De örülünk neki, mert helyzete így is kiemelt, ugyanis személyében első ízben került nő az országos ifjúsági szervezet élére.

Székelyföld valószínűsíthetően még konzervatívabb ebből a szempontból (is), nálunk legjobb esetben alelnökök, alpolgármesterek lehetnek – és már ez is nagy dolog –, ennél feljebb ritkán jut hölgy. Az önkormányzati testületekben is elenyésző a számuk (legutóbb talán összesen 71-en kerültek be a döntéshozatalba), továbbá az ifjúsági szervezetekben sem sikerült még a statisztikaszépítő arányokon átlendülni.

A politika férfi. És fura viszonyban van a nőkkel. Múlt pénteken, nőnapon viszont elemében volt, tudta hozni a gáláns szerepet, sokan meg is örökítették ezt, gondolván, jól áll nekik. Ahogy kortárs írónk, Jászberényi Sándor megjegyezte aznap, lehetett kompenzálni évtizedek elnyomását, üvegplafont, családon belüli erőszakot egy csokor virággal, az év további 364 napján úgysem kell foglalkozni a nemi egyenlőség kérdésével.

Azt látom, hogy ebben a férfias világban a nőknek ritkán van kedvük részt venni. A hierarchia csúcsára feljutni nincs sok esélyük, a dolgok tematizálásába, az irányok, fókuszok kijelölésébe így sok beleszólásuk nem lehet. Saját városomban, Székelyudvarhelyen épp elég példát láttam női kezdeményezések elhallgatására, bukására… Sok tanulmány bizonyítja, hogy a nők szerepvállalását akarni kell. Mindkét nem részéről.

Szóval kereshetjük csak tovább a nőt. Például most, márciusban. Közeledik az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Itt, minálunk, ebben a székelyföldi megyében lesznek-e női szónokok? Kétlem. Anno 176 évvel ezelőtt is a férfiak „csinálták” a politikát, bár jól tudjuk, hogy a háttérben akkor is kivették részüket a nők a felfordulásból, mint mindenhol és mindenkor a történelem során. Csak éppen hang nélkül. Úgy tűnik, maradt a status quo… Pénteken legjobb esetben a Nő konferanszié lesz az ünnepen, hogy bejelenthesse: most pedig következzék a Férfi.