A ruhavásárlás nem egyszerű feladat. Sokszor még a nőknek sem. De ami igazán nehéz, az a ruhát vásárló nő párjának lenni. Jó párnak lenni. Ezer meg egy kérdés fészkelődik ilyenkor a férfiak fejében, kezdve azzal, hogy „mit keresek én itt?”. De csendben kell maradni, vagy kell-e valamit mondani? És ha igen, mit és mikor? Hová kell állni? Hová kell nézni? Összegyűjtöttem néhány, saját tapasztalatból eredő tippet, hogyan kell jól támogatni a tökéletes ruhát vadászó nőt.
Tavasszal egy sor fontos családi és baráti körben szervezett eseményre készültem, így természetesen új ruhákra volt szükségem. Nyakamba vettem a várost – hol egyedül, hol barátnők társaságában –, hogy megtaláljam a tökéletes ruhákat, nadrágokat, ingeket, cipőket. Meg is lettek a befutók, de a végső döntéshez segítségül kellett hívnom a kedvesem is, adja áldását a választott darabokra, mondván, „neked kell tetsszen, melletted jelenek majd meg ebben és ebben”. (Mintha nem lenne neki tökéletesen mindegy…) Mi mást tehetett volna? Beleegyezett. Még úgy is tett, mintha örülne és lelkes lenne a közös program miatt. Egyébként így utólag visszagondolva valahol számomra is érthetetlen ez az egész szituáció (főleg így, leírva).

A boltban célirányosan a már előre kiszemelt ruhák felé vettem az irányt, onnan a próbafülkékhez, ő pedig loholt utánam. Minden ruhában kilibbentem a függöny mögül és – kislány módjára – pörögve-forogva mutogattam a felpróbált darabokat, kedvesem pedig szerelmesen nézett, bólogatott és dicsért. (Lábjegyzet férfiaknak: a szerelmes tekintet szinte ugyanaz, mint az unatkozó, csak kicsit oldalra kell dönteni a fejet és hozzá kell tenni egy félmosolyt.)
És ekkor jöttem rá, hogy sok férfinak elkelne egy használati utasítás ehhez az egészhez. Hát tessék. Vásárlás közben a legfontosabb dolog nem a dicséret, hanem az őszinteség. Ha a nő megveszi, majd egy eseményre felveszi, a férfi pedig akkor kezdi húzni az orrát, biztos a dráma. (Mondd el ott a véleményed, épp ezért vittelek magammal.) Nem a férfiak dolga megvizsgálni a kiválasztott darabok ár/érték arányát. (A semmitmondó számok helyett nézd inkább a kedvesed boldog tekintetét. Főleg, ha drága a ruha.) Végül pedig a legfontosabb: amíg a nő a próbalfülkéből kinyújtott karral várja, hogy az előbb felpróbált darabból hozzon a férfi egy másik színt/méretet, nem szabad elkóricálni és saját ruhakeresési projektbe kezdeni. (Nem ezért vittelek magammal…) 
Szívesen.