Rendszeres látogatója vagyok a környék településvezetői, a polgármesteri hivatalok közösségi oldalainak, mert érdekelnek a bejegyzéseik, a fejlemények, az újdonságok. Benézek néha a hozzászólások közé is: van ott minden az alig értelmezhető beszólásoktól, kritikáktól a kekeckedő vagy értelmesebb véleményeken át a gratulációk sokaságáig.

Elgondolkodtam: vajon miért gratulálnak nekik? Azért, mert végzik a munkájukat? Akik gratulálnak, azok gratulálnak a fodrásznak is, mert megfelelően befestette a hajat, az eladónak, mert pontosan számolta ki a visszajárót és mérte ki a párizsit? Gratulálnak a tanárnak, mert megtartotta az óráit, a dadusnak, mert nem veszett el a gyermek, a péknek, a villanyszerelőnek, mert süt és szerel? A pincérnek, mert nem locsolta ki a sört, a szakácsnak, mert nem égette oda a sültet? A kazánfűtőnek a meleg vízért? Az asszisztensnek, mert levette a vért, a buszsofőrnek, mert nem aludt el a kormánynál? Szolgáltatásoknál legfeljebb megköszönjük, amit kaptunk, jattot adunk, ha adunk, és ennyi. Gratulálni nem szoktunk. Pedig a felsoroltak, és még sokan mások, a munkájukat végzik, ugyanúgy, mint a polgármesterek. Vagy néha jobban, mint egy-egy elöljáró.

Visszatérve a polgármestereknek küldött, szívecskékkel, hálálkodó kezekkel feldíszített virtuális üzenetekhez, szemet szúr az is, amikor egy előző mandátumban, előző tisztségviselő által elkezdett projektért áldják az aktuális elöljárót és kívánnak sok sikert neki. Az illetők pedig rendre elfelejtik megemlíteni, hogy hát „ez egy az elődöm által elkezdett projekt, de mi fejezzük be, a dicsőség tehát nem csak a miénk, köszönjük neki is”. Mindegy is, tény, hogy egyre többen vannak, akik rendszeresen élnek a – most már többnyire videós – bejelentkezésekkel, szinte mintha lájkvadászatra vagy gratulációk begyűjtésére hajtanának. Igen ám, de ismerve ennek a pszichológiáját, miszerint a pozitív visszajelzések sokasága avagy elmaradása jelentős mértékben befolyásolja az önbizalmat, valahogy egy felelős vezető esetében elvárható (lenne), hogy ne ilyen talmi simogatásokkal erősítse magabiztosságát és népszerűségét.

Ja, hogy nem ezért csinálják? Hanem mert tájékoztatni szeretnék a polgárokat? Máris itt van egy másik fura jelenség: sajtótájékoztatóra hívják a média képviselőit, és még haza sem ér az egyszeri újságíró, még bekapcsolni sincs ideje a laptopját, és a közösségi médiában már mondják is azt, amiről neki ezután kellene írni. Minek akkor a sajtótájékoztató? Igaz, a kellemetlenebb kérdésekre az élő videókban nem kell felelni, szóval csak marad valami szerepe az újságírónak is…

Pozitív visszajelzésekre persze szükség van, sőt. Amúgy nem jellemző ránk, hogy túl sok elismerésben, dicséretben részesítenénk a gyermekünket, párunkat, a szolgáltatót, az ismerőst az utcán. Szóval igen, nem árt, ha tanulgatjuk ezt a műfajt, mert sokat hozzátenne lelki jóllétünkhöz. De ahogy a gyermeknevelésben mondják, a hatékony pozitív visszajelzés konkrétumot is tartalmaz, ami kiváltotta a dicsérő elégedettségét, csodálatát, örömét. Ami a vezetőinket illeti, ahogy kritikát is meg lehet fogalmazni irányukba, úgy van helye az elismerésnek is, ha valami olyasmihez járultak hozzá, ami az adott személy, közösség életminőségén, környezetén, megélhetésén stb. javított. De – szerintem – abban, hogy újabb utcákon tömték be a gödröket (ha csak nem éppen az enyém), vagy hogy újrafestették az átjárókat, netán két nap után helyreállt a vízszolgáltatás, semmi gratulációra okot adó teljesítményt nem látok. Néha az az érzésem, hogy elfelejtjük: általunk választott emberekről van szó, akiket pontosan azért „küldtünk oda”, hogy végezzék el ezeket a feladatokat. És – nem utolsósorban – fizetést kapnak a munkájukért.

„Jó ötlet volt, ennek örülök, ez tetszik.” Maximum ennyi kéne, ha már mindenképp bizsereg az ujjbegyünk, hogy írjunk valamit egy-egy bejegyzés, videó alá. A gratulációt hagyjuk talán a valóban nagyszabású megvalósításokra, saját kezdeményezésből, saját, kemény munkával végigvitt fejlesztésekre. Ha majd lesz például elkerülő út a városomban, ha megoldják a parkolási krízist a lakótelepeken, ha fiatalokat támogató átfogó és hosszú távú programba fektet be a városvezetés, akkor gratulálni fogok én is. Addig mindössze jó munkát kívánok – mindannyiunknak.