Ez az év is jól kezdődik – jelentette ki a legenda szerint Rejtő Jenő 1943. január elsején, mielőtt halálra fagyott volna az ukrajnai Jevdakovóban. Megtörténhet persze, hogy a legenda nem igaz, noha ez a fajta fekete humor egyáltalán nem állt messze a mestertől. Ha belegondolok, szinte minden év elején történik valami borzalom a világban vagy szűkebb környezetünkben. Elég, ha felidézzük, hogy négy évvel ezelőtt, január hetedikén gyulladt ki és égett le a csíksomlyói romatelep egy része. Most az Amerikai Egyesült Államokban, Los Angelesben tombol a tűz, ég Hollywood, a pusztítás mértéke felfoghatatlan. A híradások szerint már 36 ezer hektárnyi területet perzseltek fel teljesen a lángok, a futótűz már a 2028-as Los Angeles-i olimpia két tervezett helyszínét fenyegeti, ahol a golf, íjászat, BMX-kerékpár és a gördeszka versenyeit rendeznék. Veszélyben van az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének otthont adó legendás Rose Bowl stadion is. Az irigyelt Hollywoodot sem kímélte a tűzvész, több filmsztár otthona is leégett. Egy biztos: ezekben a napokban senki nem irigykedik a napfényes kaliforniai város gazdagságára. Pedig Los Angeles és Hollywood régóta, több mint száztíz éve a filmipar központjaként él a köztudatban. A megkerült cirkáló című regényében Rejtő Jenő Fülig Jimmyvel mondatta ki, hogy akinek nagyon sok pénze van, és nem Los Angelesben hetyeg a filmsztárokkal, egy ló. 
Nem lehet tudni, meddig tart még a tűzvész, amely már eddig is szörnyű pusztítást vitt véghez. Az viszont valószínűnek látszik, hogy Amerika filmipara is meg fogja szenvedni. Nem lesz egyszerű innen talpra állnia.

Mindezt keresztúri családi házunk biztonságos oltalmában írom. A legnagyobb gondom, hogy a havazás miatt majd le kell takarítani az autóról a havat. Pedig mennyivel szerencsésebb a helyzetem most, mint a Los Angelesben élőknek. Mondjuk olyan szempontból teljesen mindegy, hogy a világ melyik részén pusztít hasonló tűzvész, hogy az ember szolidaritást érezzen mindazokkal, akik elvesztették otthonaikat, szeretteiket. Hollywood leégése mégis elképesztő jelképes erővel bír. A kortárs nyugati civilizáció – amelyhez mi is tartozunk, hiába élünk a keleti peremén – ikonikus, kulturális fellegvára vált a lángok martalékává.
A természet – mint korábban oly sokszor – újból demonstrálta, hogy mennyire törékeny az ember alkotta világ, milyen könnyen elpusztulhat minden, amit akár több nemzedék munkájával teremtett meg az emberiség. Azt gondolnánk, az ehhez hasonló katasztrófák képesek elgondolkodtatni az emberiséget, az emberi közösségek vezetőit. Azt remélhetnénk, hogy a világ hatalomtól megrészegült urai esetleg észbe kapnak, és belátják, hogy a döntéshozatalban mennyire fölösleges a kisszerűség, a hiúság szavára hallgatni. Mennyire fölösleges minden ellenségeskedés.
De naivitás lenne ezt gondolni. Amint vége a tűzvésznek, egy ideig még eltart a szörnyülködés és sajnálkozás, azután minden megy tovább, ahogy szokott. Ez az év is jól kezdődött.