Időről időre felhorkannak az Erdélyt féltő hangok a román nyelvű sajtóban. A menetrendszerűen érkező rettegők kórusának zsibongására akár legyinthetnénk is, mondván, csak a szokásos – de nem tehetjük, mert ahogy Edmund Burke is megmondta: „A gonosz győzelméhez elegendő az, ha a jó emberek nem csinálnak semmit.” A butaságokra rá kell pirítani, hisz világos, mint a Nap: senki nem fogja Erdélyt ellopni. Nem is lehet, mert nem fogható meg a négy sarkánál elvitelre. Ilyen mesékben az óvodások hisznek, akik még nem tartják kizárhatónak, hogy ha bekenik az intézmény falát szalonnával, a kutyák majd elviszik az épületet.
De térjünk vissza a felbolydult román sajtóprérire, ahol ismét azzal riogatják a honfitársaikat egyes tollforgatók, hogy Orbán Viktor emberei felvásárolják Erdély történelmi épületeit. Micsoda skandalum! A rettegők lidércnyomásos képzeletében már elkezdődött a Négy Sarok Hadművelet, ahol ugyebár ellopják Erdélyt épületestől, legelőstől, emberestől, állatostól, gyárastól – pedig az igazán fontos az lenne, hogy végre akad valaki, aki megmenti az enyészettől ezeket az épületeket. De nem.

Az Adevărul portál tudniillik arra panaszkodik, hogy a román állam érdektelensége és a hatóságok közönye miatt felbecsülhetetlen értékű kastélyok és történelmi épületek egyik napról a másikra Magyarország örökségébe kerülnek. Ezt annak kapcsán írták, hogy magyar üzletemberek készülnek megvásárolni a kolozsvári Continental Hotel ikonikus, történelmi épületét. A tranzakció nem lenne egyedülálló Erdélyben – jegyzi meg a román lap online kiadása. A cikk több példát is felsorol a magyar kormány által finanszírozott romániai akvizíciókra, kiemelve olyan ikonikus épületeket, mint a Wesselényi-kastély (Zsibó), a Dacia Hotel (Szatmárnémeti), a Teleki-ház (Nagybánya), a Park Szálló (Nagyvárad), a Mocsonyi-kastély (Arad), a Ferdinánd Hotel (Hátszeg), a Hirschl Színház (Arad), a Fehér Kereszt Nagy Szálloda (Arad) és a Kaszinó (Borszék).
Tehát „valós” a veszélye annak, hogy a dákok ősi földje, jussa holmi ázsiai vándorok birtokába kerüljön. Persze józan ésszel senki sem hisz a mesékben. De a porlevesek korában, úgy látszik, egyeseknek minden lehetségesnek tűnik, és talán azt is képesek elhinni, hogy Erdélyt instant formában csempészik majd át a határon. Lelki szemeik előtt már gyülekeznek a hosszú sorok a határon – ráadásul a schengeni csatlakozás óta ellenőrzés sincsen –, és magyar polgártársaink zacskóval a kezükben hordják marokszám a mioritikus földet Nyugatra, instant Erdélyt készíteni... Tényleg hihető?