Visszalépett két fiatal önkormányzati képviselői mandátumától és egy ifjúsági szervezetben betöltött vezetői tisztségéből Székelyudvarhelyen. A lemondásokra azután került sor, hogy nevük összekapcsolódott egy Erasmus+ projekttel, amelyről ellentmondásos dolgok kerültek nyilvánosságra, közfelháborodást okozva. Tornai Szilárd és Pál Boglárka az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács vezetőiként vitték a projektet. Tevékenységükkel kapcsolatban akkor merült fel kétely, amikor a közösségi médiában megjelent egy videó, amelyben egy karib-tengeri utazáson, egy hajón szórakozva látni őket. Ezt követően az uh.ro, majd más portálok is a projektre pályázott pénz helyes és felelős elköltéséről kezdtek érdeklődni, illetve arról, hogy nekik vagy más személyeknek kellett volna az egzotikus tapasztalatcserén részt venniük. Az újságíró azt tette, ami a dolga, megpróbált részleteket megtudni egy közérdekű kérdésben, mert igen, közérdekű, hogy egy ifjúsági szervezet arra és úgy költi-e a pályázati pénzeket, amire kell. Eközben sokan fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy az újságírók aránytalanul kezelték a kérdést. 

Hajlamosak vagyunk relativizálni a dolgokat. Mintha az, hogy „mennyi mindent tett le az asztalra”, felmentene bárkit is a felelősségvállalás alól, ha egyszer mégis hibázik. Erdélyi közéletünkben valahogy úgy vagyunk, hogy a magyar embert ne bántsa senki, akármi merül is fel személye kapcsán, mert hát minket kisebbségként még az ág is húz. Így lapulhatnak meg a szőnyeg alatt korrupciós, bántalmazási és egyéb etikai ügyek, és újságíró legyen a talpán, akik egy „nagy emberről” mer feltárni valamit, mert kap aztán hideget és meleget. Főleg hideget.

A politikában a lemondás erkölcsi felelősségvállalás. Európa északi országaiban van igazán kultúrája, ahol gyakran már kisebb etikai vétségek vagy szabálytalanságok is lemondáshoz vezethetnek, mert nagy hangsúlyt fektetnek a politikai felelősségre, a szervezeti feddhetetlenségre. 
Ugyanakkor az igazán fájdalmas pont, hogy ezzel szemben mifelénk a „nagy nevek”, a fajsúlyos politikusok gyakran komolyabb botrányok után is hivatalban maradnak, főleg, ha továbbra is rendelkeznek erős hátszéllel. Kérdés, hogy jelen esetben ez a hátszél fogyott-e el, vagy valóban egy érett, személyes döntés vezetett a lemondásokhoz. Tekintettel arra, hogy az érintettek először egy videóban igyekeztek cáfolni az uh.ro állításait, de nem álltak ki nyíltan válaszolni a felmerült kérdésekre, majd hagyták, hogy teljenek a hetek, talán arra számítva, hogy elül az ügy, én inkább az előbbire tippelnék. Amikor június elején kirobbant a karibi parti híre, aznap megfogalmaztam magamnak, hogy azonnal le kéne mondaniuk. De nem tették meg. Pedig a lemondás nem feltétlenül beismerés, hanem felelősségteljes lépés és válságkezelés: úgy állni a tisztázás elé, hogy másra, a mögöttes szervezetre ne boruljon árnyék, ha pedig a becsületen esett foltot sikerül lemosni, akkor emelt fővel lehet folytatni a munkát. 

Eszembe jutott Sanna Marin, Finnország korábbi miniszterelnöke, akinek a Covid árnyékában kellett helytállnia országa élén. Magánjellegű bulivideók kiszivárgása után komoly bizalmi válság alakult ki körülötte, még a nálunk jóval liberálisabb északi országban is társadalmi vita témájává vált, hogy milyen magatartás várható el egy kormányfőtől, aki nem mellesleg egy fiatal nő. Marin ezért nem mondott le (később megtette, amikor pártja elvesztette a választást), de a nyílt vitának nem állt ellen, ő maga is többször nyilatkozott. Nem a buli miatt hoztam be a sztorit, mert az UIET-ügyben sem a bulin van a hangsúly, hanem azért, hogy kihangosítsam: ha valaki közéleti szerepet vállal, akkor a nyilvánosságot, adott esetben a szembesítést, a kényelmetlen kérdéseket is vállalnia kell(ene). A hibát is, és – ha szükséges – a lemondás intézményét is.

Ifjúsági szervezetben ráadásul ez különösen sarkalatos kérdés. Mert itt végképp nem lehet megkerülni a példamutatás tényét, és azt, hogy milyen értékeket képvisel a vezetőség. Mert a jövőnk közéleti és politikai kultúrája nagymértékben tőlük is függ. Ezért gondolom azt, hogy főszereplőink kissé elkéstek a lemondással...