Végre eljött a nap, amikor be lehet dobni a sarokba a nehéz iskolatáskát, és vele együtt egy időre félretenni a napi rohanást, a rendszeres felkészülést, a zsúfolt órarendet, és olyan kompetenciákat fejleszteni, amelyekre az iskolában nem jut idő. Aztán ráérünk majd szeptemberben azzal foglalkozni, hogy az új tanévben ismét újdonságok várnak tanárra, diákra egyaránt. Az új országos alaptantervi keret – amely már megjelent a Hivatalos Közlönyben – a diákok értékelését tanulási sztenderdekhez köti és kulcskompetenciákat határoz meg, amelyeket el kell érniük. Ősztől tehát minden diák minden tantárgyból egy országos értékelési rendszer alapján kap majd jegyeket és minősítéseket. Ezt úgy tudom elképzelni, mintha minden egyes felelés egy – semmilyen körülményt figyelembe nem vevő – vizsga lenne, életszerűtlen helyzetekkel, és ha lehet, még több szorongással a diákok számára. Az új alaptantervi keret bevezetése kapcsán nem hiába félnek a pedagógusok attól, hogy a szakmai függetlenségük nem juthat kifejezésre, sőt, még büntetésre is számíthatnak, ha nem az egységes követelményrendszer alapján osztályoznak. Az új rendszer bevezetésének egyik fő indoka az, hogy meg kell(ene) szüntetni a vidéki és városi iskolák közötti különbségeket, amit az új szabályrendszer értelmében sokkal szigorúbb osztályozással érnének el. 

Nem a szigorítások és az egységes követelményrendszer a legnagyobb problémája ennek az újításnak, hanem az, hogy azt a kevés emberi tényezőt is ki fogja iktatni a tanintézetekből, a tanár-diák kapcsolatokból, ami még megvan. A tananyag számonkérése eddig is megtörtént mindenhol, a pedagógus azonban árnyalni tudta a minősítést, a diák saját fejlődési üteméhez tudta valamelyest igazítani azt. Ez leginkább olyan diákok esetében fontos, akiket az iskolaelhagyás veszélye fenyeget, és mint tudjuk, Románia az Európai Unió dobogósa ebben a tekintetben: minden hatodik fiatal abbahagyja tanulmányait. 

Az új rendszer bevezetése ősztől megtörténik, de csak évek kísérletezése nyomán derül ki, milyen előnyöket és hátrányokat hozott magával, és valóban elérte-e célját, miszerint minden diák ugyanazoknak a követelményeknek megfelelve kapjon minősítést és ugyanazon kompetenciái alakuljanak ki. És hogyha mindezeknek megfelel, a 2030-ra tervezett érettségi vizsga reformjának extra követelményeit is teljesítheti: egy helyett két idegen nyelvből vizsgázhat és a szakirányától eltérő tantárgyból is felmérik alapkompetenciá­it. Mindezek mellett csak illúzió, hogy több iskolapszichológus dolgozhat majd az oktatási intézményekben, több mentális egészséget és kiégésmegelőzést támogató programra lesz lehetőség és idő, őszinte kommunikáció és tudásátadás alakulhat ki a függőségek, az iskolai bántalmazás és más fontos, de mellőzött témában, amelyek sokkal fontosabbak lennének, mint az egységes rendszer szerinti feleltetés.