Életfonal projekt a daganatos nőkért, bővítik a szolgáltatásokat a keresztúri kórházban, iskolaorvosi szolgálat működik Gyergyóremetén, Hargita Megye Tanácsa is csatlakozik a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) által a 112-es hívószám európai napja alkalmából indított kampányhoz – mindezekről tegnapi lapszámunkban írtunk részletesen. Közben arról tájékoztattak, hogy a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban központ jött létre a légúti vírusfertőzések és az influenza diagnosztizálására. A balánbányai hegyimentők méltán büszkélkedtek azzal, hogy csapatuk tagjai vért adtak, most így járultak hozzá azok megmentéséhez, akiknek sürgős segítségre van szükségük. Csak néhány hír, ami az egészséggel kapcsolatos. 
Ráadásként Szent II. János Pál pápa 1992-es rendelete értelmében tegnap a betegek világnapja volt. 

Ha most bekapcsolnánk a tévét, legkevesebb negyedórán belül legalább öt-hat gyógyszer vagy étrendkiegészítő reklámját láthatnánk. Mindezekből egyértelműen látszik, hogy sokaknak és sokunknak nagyon fontos az egészség, és nyilvánvaló az is, hogy ezzel gyógyszergyártók és -kereskedők hada próbál visszaélni. Az utóbbi időben ugyan történt némi változás, de mégis azt tapasztalni, a mentális egészségünkre sokkal kevesebbet figyelünk, és nem kell ahhoz szakértőnek, vagy akár összeesküvéselmélet-hívőnek lennünk, hogy láthassuk, egy testi betegség olykor mentális eredetű. Gyakran elgondolkodom, miért történik az, hogy a kenyerük javát elfogyasztott személyek közül miért nyúlnak olyan sokan alkoholhoz, és hosszú távon majd amiatt szenvednek különböző betegségekkel. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, mi az oka annak, hogy egyre többen küzdenek pánikrohammal, depresszióval. Megfeledkeztek mentális egészségükről, valakinek nem mertek nemet mondani, más helyett intéztek el feladatokat? Az utóbbi időben többször megfigyeltem, nemcsak gyermekek, fiatalok, hanem középkorúak és idősek is nagyon sokat beszélnek magukról, jótetteikről, olykor burkoltan osztják meg másokkal emberi mivoltuk jóságát. Figyelemre, elismerésre vágynak. Talán valahol természetes is, de meggyőződésem, hogy ezekben a megnyilvánulásokban gyermekkori elhanyagoltság, szeretethiány rejtőzik. Ezt felismerve bármikor tehetünk énképünkért, mentális egészségünkért, és ehhez nem kell semmiféle csodaszer, sem alkohol vagy bármilyen más tudatmódosító szer, de még paracetamol sem, ahogy manapság dívik egyes tinik körében... 
A lázas ifjúság elmúlik, és az ifjak lázát is hamar lecsökkenti a nagybetűs. Előfordul, hogy a tízes éveinek végén járó, de még mindig rakoncátlan fiatalember, aki hirtelen elveszíti édesapját, egyik napról a másikra felelősségteljesen kezd viselkedni. Napjainkban az sem ritka, hogy valaki  elvált, kétgyermekes édesanyaként érkezik a tízéves érettségi találkozóra. Egy másik fiatalember egyik napról a másikra rádöbben, hogy külföldön sem fenékig tejföl az élet, de itthoni lakhatásra gyűjt, ezért naponta kitartással vértezi fel magát. Vannak, akiknek azzal kell szembesülniük, hogy maradandó sérülésekkel járó balesetet szenvedtek, míg másoknál súlyos betegséget diagnosztizáltak. Nos, mindezekre nem elég a paracetamol, az ilyen helyzetekben a gyógyszer helyett elsősorban a mentális egészségünk, illetve megtartást biztosító kapaszkodók szükségeltetnek. 
A családunk, barátaink, a közösségünk ilyen kapaszkodók, csodaszerek. Ezekből szerezzük be a legerősebbeket és a legkülönlegesebbeket! Divatjamúlt, de nagyon időszerű köszönés: jó egészséget!