Napjaink hecckampányainak kibogozhatatlan zűrzavarában, mármint a ki kezdte a verekedést kérdésére a székely vicc ad néminemű elfogadható magyarázatot, mivel mindnyájan tudjuk, a verekedés mindig úgy kezdődik, hogy „a komám visszaütött”. A hecckampány jelentése mindösszesen annyi, hogy a hecc önnön fontosságát felismerve kampány-üzemmódba kapcsolt. A hecckampány és a kampány-üzemmód két olyan tartósított bolondság, ami folyton felbukkan a médiában. Érti, aki érti. Hogy mi a kampány. A kampány egy meghatározott cél érdekében végzett hangsúlyos és célirányos kommunikációs tevékenység. Akár céltáblaként, akár nézőként, hogyha óvatlanok vagyunk a védekezésben és engedünk a rábeszélésnek, akkor könnyen egy kivédhetetlen hecc-rendszerben találhatjuk magunkat. Na, de mi az a hecc? Arany János 1850-ben írt Hecc, hecc! című versében még az eredeti jelentésében él ez a szó: „Utcahosszat bőg a szegény marha, / Nincsen kedve menni vágópadra, / Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: / Életiért még öklelni is mer! / Gyepü mögül vicsori szomszédok / Gyönyörködve nézik a játékot. / A mészáros ebeit kapatja, / Ráadásul magát is mulatja.”

A hecc német eredetű szó, annyi mint hajsza, hajtóvadászat. A 18. században hecc lett a neve a cirkuszi állatviadaloknak is, és Európában egyre-másra alakultak az úgynevezett hecc-színházak. Pesten például 1783-ban kezdett működni egy, és nagy népszerűségnek örvendett. Bogdán István művelődéstörténész Régi magyar mulatságok című könyvében (Bp., 1978) részletesen leírja a történetét. Többek között közöl egy 1786-ban készült leltárt is, amely felsorolja a pesti hecc-színház állatseregletét: „2 nagy verekedő és ragadozó medve, 2 kis verekedő és ragadozó medve, 1 ragadozó medve, 1 erdélyi hecc medve, 1 verekedő és táncoló medve, 4 ragadozó farkas, 2 hecc farkas, 1 nagy erdei szarvas, 3 ló, 1 szamár, 1 fekete extra tűzkutya, 9 medvefogó kutya, 4 bikafogó kutya, 2 farkasfogó kutya, 7 disznó- és ökörfogó kutya, 4 közönséges csaholó kutya. Tehát összesen 43 állat alkotta a hecc-állományt, mert a lovat és a szamarat csak teherhordásra használták… A közönségről így tájékoztat a hazánkon átutazó német Lebprecht az 1790-ben megjelent útinaplójában: Nem hízelgő a pesti és budai lakosokra az, amit mondok, de ez az igazság: ezt a kegyetlen és szívet durvító színjátékot szorgalmasan látogatják… Vasárnapokon mindenki arrafelé igyekszik, minden rendű és rangú ember, gyenge nőszemélyek, akik elájulnak ölebük egyetlen vakkantásától, rosszul lesznek egy nyomorék koldus láttára, most hidegvérrel nézik végig, hogyan tépik szét vérszomjas ebek szegény bikának és ökörnek fülét, hogyan marcangolja szét a medve a védtelen, gyönge bárányt és tapsolnak és hahotáznak a szerencsétlen, elgyötört állatok fájdalom kiváltotta üvöltésén.” Kedves Olvasóm! Te tudod, hogy az extra tűzkutya milyen lehet? Mert itt nyilván nem az a tárgy, ami a piszkavasat tartja a kályha vagy kandalló mellett.
Ma a hecc szóhoz a következő jelentések társulnak: ugratás, bosszantás, kaján csúfolódás, olyanokat mondani valakinek, amikkel a másik nem ért egyet, amiket nem szívesen hall… legjobb hecc, ha mindez hatalmi pozícióból cinikusan történik, és büntetlen marad. A politikai szóhasználatban a hecc zűrzavar, de legalábbis zavart keltő helyzet, provokációs kampány az ellenfél hergelésére, súlyosbodva uszítás, aljas módon felbiztatott egyének hajtóvadászata egy bizonyos személy vagy közösség ellen. Szándékosan uszítani személyt vagy közösséget egy másik személy vagy közösség ellen, aljas rágalmakkal, rémhírekkel bujtogatni – jó hecc! Mondják az elkövetők… Így aztán erőszakos durvaságában egyre inkább a hajtóvadászatokra emlékeztet, nyilván erősen áttételesen, állatok nélkül és megmaradva kommunikációs szinten, viszont megfélemlítő jellegében gyakran sugallva a bekövetkezhető fizikai erőszakot is.
Egy-egy jól sikerült hecc után aztán jöhet a következő bolondság: a kierőszakolt, kényszerű bocsánatkérés. Mindegy, hogy őszinte vagy sem. Csak legyen! Megbocsátó és bocsánatkérő nyilvános szereplése ugyancsak jó hecc. Modern életmódtanácsok szerint megbocsátani nemcsak felsőbbrendű keresztény viselkedés, hanem lélekmentő, egészségvédő szerepe is van. Azt sulykolják, hogy gyűlölködés, ellenérzés helyett tessék megbocsátani most, rögtön, azonnal, ha jót akarsz magadnak! Vajon nem lenne jobb olyan tanácsokat adni, azt tanítani, hogy mindenki mindig igyekezzen úgy viselkedni és beszélni embertársaival, közbeszélni (a közbeszéd igéje lehetne), ha politikai hatalmat is birtokol, hogy később ne kelljen bocsánatot kérnie senkitől!?