Azt hiszem, semmi újat nem mondok azzal, hogy fura évet zárunk. És ijesztőt. Mintha fortyogna körülöttünk a világ, sokkal inkább, mint az elmúlt években, mintha bármikor kifuthatna a tej a fazékból, ha csak nem sikerül idejében lehúzni a lángot… Érdekesnek is nevezhetném ezt az időszakot, ha arra gondolok, hogy saját bőrömön, élesben és élőben tapasztalok meg olyan jelenségeket, amelyekről korábban tanultam, és amelyek mintha a társadalomtudományi tankönyvek lapjairól csúsztak volna bele a valóságba. Propaganda, hibrid hadviselés, világrendek ütközése, változása, a társadami, gazdasági, politikai válság, globalizáció és értékválság, a populizmus előretörése. És akkor még nem szóltam a háborúról, a mesterséges intelligenciáról, a klímaválságról stb. 
Mindezek közepette jó hírnek vettem, hogy az IRES friss közvélemény-kutatása szerint a romániai lakosság több mint fele elégedett azzal, ahogy él. A fiatalok, az idősebb korosztály és a városokban élők, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül kerülnek ki nagyobb arányban azok, akik szerint az életszínvonaluk rendben van. De ott van a felmérés egy másik része, amely szerint ebben az évben leginkább a háborútól, a politikai krízistől és az árak emelkedésétől tartottunk. Szóval bármennyire is szeretném úgy nézni, hogy félig tele van a pohár, még optimista beállítottságú emberként sem könnyű. Magamon is észreveszem néha, hogy bekúszik a szorongás a lelkembe, amikor külpolitikai elemzéseket, aktuális társadalmi jelenségekről szóló cikkeket, tanulmányokat olvasok. Például meglep és megdöbbent, hogy a fiataloknak is van affinitásuk az autoriter, diktatórikus államvezetés iránt. Persze, ismerős a szociálpszichológiai tény, hogy minél több az opció, annál nehezebb a választás, és ez bizonytalansághoz vezethet, meginoghat az egyén biztonságérzete. Főleg ott, ahol alig van kultúrája a szabadságnak, ahol nem többgenerációs tudás a szabadsággal, szabad választásokkal való „bánásmód”. Mi egy ilyen helyén élünk a világnak… Egyébként politikai beállítódás szerint is vizsgálta a hónap elején készült, fentebb említett felmérés az idei év „nagy” kérdéseit, és jól kirajzolódik a pozitív összefüggés az elégedetlenség, szegénység, a hatóságok iránt megromlott bizalom, valamint a nacionalista/populista pártok iránti vonzódás között. Ez sem ad okot túl nagy derűlátásra.

Kihívásokkal teli esztendőt zárunk, kihívásokkal teli évet köszöntünk. A Forbes publicistája szerint 2025-ben örülnünk kell az elképesztő méreteket öltő innovációnak és technológiai haladásnak, ugyanakkor ezek etikus használatának szabályait is le kell fektetni. Az Európai Bizottság szerint az uniós országoknak meg kell őrizniük makrogazdasági stabilitásukat, ezért EU-szerte elő kell mozdítani a készségfejlesztést, minőségi munkahelyeket kell teremteni és ki kell dolgozni egy szegénység elleni stratégiát. Több szakértő mondta ki a napokban, hogy a geopolitikai kockázatok továbbra is magasak, ezek kezelése talán a legnagyobb feladat a vezetők számára, a világgazdasági szereplőktől főleg együttműködést, higgadtságot várnak, a politikai szereplők részéről pedig elszántságra lesz szükség, hogy elhallgassanak végre a fegyverek. Részünkről, egyszerű emberek részéről pedig rugalmas hozzáállásra, nyitottságra, és sok-sok rezilienciára, hogy bírjuk a tempót és a változásokat…
Az új évben, 2025-ben lesz 80 éve annak, hogy Európában véget ért a második világháború. Egy percig se feledjük, hogy a vén kontinensen (legalábbis jelentős részén) a történelem során még soha ilyen hosszú békés időszak nem volt. És ez nem véletlen. A hibák és hiányosságok ellenére sikerült itt meghaladnia egy szintet az emberiségnek, ami elhozta a tartós békét. Szerintem ennek megőrzése a legnagyobb kihívás…
Yuval Noah Harari szerint az emberiség mára óriási hatalomra tett szert. A hatalom azonban nem bölcsesség, és százezer évnyi felfedezés, feltalálás és hódítás után az emberiség egzisztenciális válságba juttatta magát – írja legújabb könyvében az izraeli történész, író, majd felteszi a kérdést: ha mi, homo sapiensek annyira bölcsek vagyunk, miért vagyunk ennyire önpusztítóak?
De a lényeg, hogy voltak helyek és idők, ahol és amikor sikerült bölcsnek maradni. Terjedjen ez a bölcsesség, jusson belőle mindannyiunknak.