Ha az ember végigutazza a mioritikus hont az egyik végéből a másikig, minden irányban „országokon” halad át. Van Țara Maramureșului, Țara Oașului, Țara Moților, Țara Hațegului, Țara Făgărașului – és a sor hosszan folytatható. Meglátogatni ezen „országokat” nem kell útlevél, nincsenek vámok, s mit ad Isten, jobb esetben tolmácsra sincs szükség. Minden vidéknek megvan a maga sajátossága, arculata, lelke. A román nyelvben minden ilyen tájegységet „țară”-nak, azaz országnak neveznek. Ez a kifejezés a tisztelet az ott élőkkel szemben és az önazonosság kifejezése. Büszkeség.
Mégis van egy kivétel. Van egy tájegység – ebben az országok országában –, amelyik nem kapta meg ezt a „țară” rangot: Székelyföld. Hisz románul nem „Țara Secuilor”-nak, hanem Ținutul Secuiesc-nek mondják, és még azt is az „așa-zisul”, vagyis az „úgynevezett”, lekicsinylő, lesajnáló érzelmi töltetű szócska előzi meg. Tehát nem ország, nem föld, hanem „úgynevezett” „tartomány”. A különbség pedig nem nyelvi nüansz, hanem üzenet: a tietek egy peremvidék, nem egyenrangú ország a sok ország között. És ez nem véletlen. A „ținut”, vagyis tartomány kifejezés, nem más, mint egy „másodrendű” földdarab a térképen. Olyan vidék, amelynek régen talán volt egyfajta önállósága, de ma már csak egy nagyobb állam, birodalom része, egy alárendelt egység. Üzenete: „Te csak tartomány vagy!”

„Hadd látom, úgymond, mennyit ér/ A velszi tartomány....” – hát lám, mennyit ér a székely „tartomány”? Úgy tűnik: kevesebbet a többinél. Pedig nem kisebb, nem szegényebb, nem fakóbb, nem elesettebb, mint bármelyik másik „țară”. Erdők, hegyek, patakok, történelem, kultúra – minden megvan itt is, ami másutt országot teremt.
A történelem is helyesen tudja. Latinul Terra Siculorum – a székelyek földje, országa. Magyarul Székelyföld. Ha létezik Țara Moților, vagyis Mócföld, akkor miért ne lehetne románul Țara Secuilor – Székelyföld? Mert ez már túl sok tiszteletet jelentene?
A szavaknak pedig súlya van. Amikor a román vidékek – osánok, mócok stb. hazája – mind „országrangot” kapnak, csak a székelyek földje csupán „ținut”, azzal mintha a hatalmi gőg húzná a határvonalat: van, aki országnak számít, és van, aki csak tartománynak. 
A szavaknak jelentősége van, ezért a nyelvi bélyeg. Hiszen ha minden román tájegység „ország” lehet, akkor miért pont a székelyek földjéből, országából kell tartományt csinálni? Miért pont itt fogy el a nagyvonalúság, tolerancia? Mert az egyenlők között vannak egyenlőbbek?
És innen már csak egy kérdés marad: vajon lehet-e valódi „országok országa” az, ahol egyeseket országnak, másokat csak tartománynak neveznek?
Románia sokszor büszkén hirdeti: egység a sokszínűségben. Szép gondolat, de csak akkor hiteles, ha nem kerül mellé apró betűs rész. Mert amíg Székelyföld neve mellé odaírják – már ha egyáltalán odaírják, odaértik –, hogy „ținut”, addig a székely ember tudhatja: itt ő csak „tartománylakó”, nem „országépítő”. És addig a szlogen, miszerint Románia az országok országa, éppen ott sántít a legjobban, ahol a legnagyobb szükség volna a stabilitásra. Amíg Székelyföld románul „ținut”, ráadásul „așa-zisul”, addig a székelyeknek joggal van hiányérzetük.