Több mint háromezer román állampolgár kért segítséget a Közel-Keletről való hazajutáshoz, de összesen megközelítőleg 15-16 ezer, a régióban ideiglenesen tartózkodó román állampolgárról van tudomása a külügyminisztériumnak. Több száz Izraelben tartózkodó turista Egyiptomon keresztül jutott haza különjárattal, viszont a dubaji és az abu-dzabi nemzetközi repülőtereken a forgalom csak részben állt helyre. A konzulátusok telefonvonalai túlterheltek, és bár a hatóságok diplomáciai lépéseket tesznek azért, hogy a fogadó országok támogatást nyújtsanak a szállás nélkül maradt és más nehézségekkel küzdő turistáknak, a váratlan és bizonytalan helyzet komoly próbatételt jelent – az itthon aggódó szeretteiknek is. 

Az utóbbi évtizedekben az utazás elérhető luxussá vált sokaknak: felszabadító érzés a tudat, hogy a világ szinte bármely pontjára elutazhatunk megismerni vagy legalább megnézni az adott térség kultúráját, az ott élő embereket, és hazahozhatunk valamit egy másik világ sokszínűségéből. Az utazási irodák, de még inkább a közösségi médiás platformok számtalan ajánlattal, ajánlással teszik vonzóvá azokat az országokat is, ahová – akár a távolság miatt – korábban nem indultunk volna el.
Az elinduláshoz szükséges csomagban a kötelező bepakolnivalók mellett talán a legfontosabb az a képesség, hogy kezelni tudjuk a váratlan, akár vészhelyzeteket. Míg ez korábban főképp az irataink, pénzünk elveszítésére, a járatunk törlésére, esetleg kisebb baleset elszenvedésére korlátozódott, ma már az sem kizárt, hogy egy fegyveres konfliktus közepén találjuk magunkat – ahogy ez többekkel megtörtént az elmúlt napokban. A külföldön rekedt turisták átélik azt a bizonytalanságot, amely a hazatéréssel kapcsolatban rengeteg kérdést vet fel, de lehetőséget ad arra is, hogy megbékéljenek a pillanatnyi helyzettel és reméljék a legjobbakat. 
A konfliktusövezetből hazatérők beszámolójukban kiemelték azt a higgadtságot, amivel a kialakult rendkívüli helyzetet a repülőtér és szállodák személyzete, a hatóságok kezelni tudták.  Az együttműködés, a nyugodt és felelősségteljes viselkedés, egymás támogatása rendkívüli helyzetekben életmentő lehet. Nem feltétlenül velünk születő adottságok ezek, inkább tanulható képességek, annak érdekében, hogy megőrizzük az egyensúlyt, amely döntéshelyzetekben nagyon jó tanácsadó lehet, és segíthet értékelni a helyzetünket az adott körülmények között. Nagyban hozzájárulhat ehhez környezetünk: ha azt látjuk, hogy mindenki higgadtan végzi a dolgát és türelmes tud lenni akkor is, ha nehéz, az növeli a biztonságérzetet. 
A megpróbáltatásokkal teli utazásoknak nem kell azt a döntést eredményezniük, hogy soha többé nem tesszük ki a lábunkat a lakásunkból. A hazaérkezéshez köthető hála, a korábban mókuskeréknek tűnő hétköznapok megnyugtató biztonsága tudatosulhat bennünk, új fényben láttatva a korábban szürkének mondott valóságunkat.